A közösségi médiában a legrosszabb talán az, hogy kötelezőnek érezzük, hogy minden ünnepre reagáljunk. Ahogy kedvenc magyartanárom mondta: minden sátoros ünnepre, ugye. És ez a viszkető kényszer, a lájkgyűjtés, a közlési inger ott van minden közösségi média menedzser ujjában: ha van apropó, akkor azt kell kihasználni, ha nincs apropó, akkor csinálni kell.
A sátoros ünnepek előnye az alapban meglévő érzelmi bevonódás: valóban van egyfajta pozitív hozzáállásunk, így csak "kicsit kell lökni", hogy az felénk forduljon. És ez elvileg működik is, csak ugye belép a képbe az a kedves kis dolog, hogy amennyiben mindenki potyautas, úgy nincs aki állja a számlát, vagyis ha mindenki erre játszik, akkor pont semmi előrelépést nem érünk el.
Így aztán a közösségi médiában, de főleg a Facebookon inkább kínosakká válnak az ünnepek, semmit meghitté. Amikor pedig ilyen furcsa találkozások történnek, hogy a Húsvét hétfője egyben a Bolondok Napja...
Szóval, lehet, az járt a legjobban, aki már délelőtt jól berúgott locsolkodás közben, és most kiütve alszik, aztán csak holnap kapcsolja be a számítógépét.
Utolsó kommentek