Nagyobbik lányom miatt mostanában bele-belenézek amerikai tinisorozatokba, tinifilmekbe. Ezek a filmek általában olyanok, mint a normális szappanoperák, csak az (amerikai) tinik világának egyfajta durva és torz vetülete, nem a felnőtteké. Ami ezekben a sorozatokban, filmekben igazán feltűnő, az az internet helye és szerepe: mindig van internet, és mindig tök természetes, hogy használják. Úgy része az életüknek, mint az iskola, a barátok, a zene.

Persze ez egyfajta torz tükör, és az amerikai tini sem pont olyan, mint ezekben a filmekben, de ez a kis elem, az internet használata, mutatja, hogy mégis ez mennyire fontos és természetes. Amikor arról beszélünk, hogy megváltozott a világ körülöttünk, akkor ez a fajta természetes internet használat ennek a megváltozott világnak az egyik legfontosabb fokmérője.

De az internet csak csatorna, vagyis nem formál, hanem közvetít olyan tartalmakat, amik valójában formálnak. Bennünket, és a tiniket is. Csak míg az idősebb korosztály számára ez a kütyüs világ inkább felfedezést vagy frusztrációt okoz, addig a tiniknek ez a természetes közeg. Erről szól ugye az a fajta felosztás is, hogy vannak bevándorlók és vannak bennszülöttek az internet használat tekintetében.

Amiért ez most eszembe jutott, az egyébként az a nagy szakadék, amely az interneten felnövők és az őket tanítók közt van. Jövőre indulnak az erkölcstan órák, és olyan értékrendet akarnak megtanítani a mai 6 és 10-11 éveseknek, ami lehet, értelmezhetetlen lesz számukra. Ó, nem erkölcstelenek ők, csak egy másik kódrendszert használnak, másik világban élnek! Mert vajon mennyire erkölcsös dolog odaadni a szerelmünknek a Facebook jelszavunk? És mit érdemel az a bűnös, aki ezzel visszaél? (Ez nem elméleti kérdés, gyakorlati probléma.) Vagy hogyan kell azt kezelni, ha valaki online kezd el zaklatni? Vagy ha valakit online kiközösítenek?

Igen, persze, az erkölcs örökérvényű és igaz, és a megtanultak alapján elvileg majd ezek is megválaszolhatók. De az ilyen idős gyerekek nem fognak tudni elvonatkoztatni, nem fognak tudni általánosítani. Az életszerű példák pedig nekik az interneten lesznek. Vajon lesz erre válasza az erkölcstan tanárnak? Észre fogja-e egyáltalán venni, hogy ő egy szakadák másik oldalán álldogál?

Attól félek, nem igazán. Igaz, véleményem szerint az erkölcsös viselkedést a gyerek a szülőktől tanulja meg, és nem az ilyen-olyan órákon, de legalább támpontot adhatna az ezzel eltöltött időben a tanár. Ha tudna.

De nem így szocializálódtunk, nem ezekkel a problémákkal találkoztunk gyerekként. És sajnos nagyon kevés az átlag tini és az átlag felnőtt közös élményvilága. Ez pedig nehézzé teszi a kölcsönös kommunikációt.

Az internet és az általa megalkotott világ felforgatta a hagyományos értékeket. Hogy úgy mondjam, erkölcsi paradigmaváltás történik. Kíváncsi leszek, felismeri-e ezt valaki, aki tanmenetet állít össze...