- Hét és fél millió éve vár fajunk erre a Nagyszerű és Remélhetőleg Felvilágosító Napra! - kiáltotta a szónok. - A Válasz Napja!
A tömeg teljes eksztázisban hurrázott.
-Többé soha, soha többé nem ébredünk ezzel a gondolattal: ki vagyok én? Meg hogy minek élek? Meg hogy igazán számít-e, van-e kozmikus jelentősége, ha ma nem kelek fel, és nem megyek dolgozni? Mert ma végre egyszer és mindenkorra megkapjuk a rövid, világos választ ezekre a bosszantóan jelentéktelen kérdésekre, hogy Élet, a Mindenség, meg Minden.
(…)
-Őseink hetvenötezer generációval ezelőtt indították el ezt a programot. Mi lehetünk azonban az elsők, akiknek a computer megszólal.
-Lenyűgöző élmény, Foochg. - (...)
-Mi leszünk a szerencsések - mondta Foochg -akik meghallhatják az Élet...
-A Mindenség. . .
-Meg Minden. . .
-Nagy Kérdésére. . .
-A Választ. . .
-Csst! - pisszegett Lóonkawl. - Azt hiszem, Bölcs Elme beszédhez készülődik! - Pillanatnyi várakozásteljes szünet után a konzol elején sorban feléledtek a műszerek. A fények, mintegy kísérletképp, fel-felvillantak, majd üzemszerű villogásban állapodtak meg. A kommunikációs csatornából halk búgás hallatszott.
-Jó reggelt! - szólalt meg végül Bölcs Elme.
-Ööö. . . jó reggelt, ó, Bölcs Elme - mondta Fooch idegesen. - Megvan a .. ööö...hogy is mondjam...
-A Válasz? - szakította félbe Bölcs Elme fenségesen. - Igen. Megvan.
A két férfi beleborzongott e válaszba. Tehát mégsem vártak hiába!
-Valóban létezik Válasz? - lehelte Foochg.
-Valóban létezik Válasz - erősítette meg Bölcs Elme.
-Mindenre? A Nagy Kérdésre? Az Élet, a Mindenség Meg Minden.
-Igen.
Mindkettőjüket erre képezték ki e ész életükben erre a pillanatra készültek, születésükkor választották ki őket, hogy tanúskodjanak, amikor a Válasz megadatik, s mégis azon kapták magukat, hogy lélegzetvisszafojtva fészkelődnek, mint afféle izgatott gyerekek.
-S készen állsz rá, hogy közöld velünk? - sürgette Loonkawl.
-Készen állok.
-Most?
-Most - mondta Bölcs Elme.
Mindketten megnyalták cserepes ajkukat.
-Bár nem hinném - tette hozzá Bölcs Elme - hogy tetszeni fog.
-Nem számít! - felelte Foochg. - Tudnunk kell most!
-Most? - érdeklődött Bölcs Elme.
-Igen! Most. . .
-Felőlem. . . - A computer elcsöndesedett. Azok ketten idegesen fészkelődtek. A feszültség az elviselhetetlenségig fokozódott.
-Egész biztosan nem fogtok örülni - jegyezte meg Bölcs Elme.
-Ki vele!
-Jó - mondta Bölcs Elme. - A Válasz a Nagy Kérdésre. . .
-Nos?. . .
-Az Élet, a Mindenség Meg Minden. . . - mondta Bölcs Elme.
-Tehát?. . .
-A Válasz. . . - mondta Bölcs Elme, és megállt.
-Igen?...
-A Válasz. . .
-Igen???...
-Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
(Részlet Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című művéből)
Utolsó kommentek