Nézem ezt az Eurovíziós dalizét, ölemben a notebookkal, és röhögök. No nem a tévéadáson, az olyan, amilyen: karótnyelt szöveget olvas föl Gundel-Takács, és igen kínos, amikor a poénnak szánt szövegen is hallom, hogy előre meg van írva. Szóval, nem, a tévé már régen nem érdekes önmagában. Nade a háttérszövegek!
Először is: Twitter. A Twitter korunk pletykafala, ha elég sok érdekes embert követsz. Ilyenkor jönnek a poénok, az ember csak kapaszkodni tud. Aztán ott van néhány portál, akik megintcsak élőben nyomják. Végül a Facebook, ott szintén jön néhány kedves beszólás. (A Tumblr-en meg megy az oltás, naná. Az itthon arra való.)
Ezek a jó kis plusz csatornák teszik évek óta érdekessé az élő műsorokat. Mert egyébként a hazai tévézés nem érte utol az új médiát, abban hisznek, az a jó, ha minden marad a régiben. És ezért sokat nem tesznek. Persze, a Média Hungary-n is meghallgathattuk, milyen mobilos újdonságokkal jön pl. az RTL csoport, de ez erős követés - ez a fajta beszólogatós, kommentált történetmesélés iszonyú idegen a csatornáktól.
Marad az internet, és az internet adta demokratikus röhögés. Most is, az Eurovíziós dalizé alatt, és sok más esetben is, amikor egy-egy műsor megüti a szükséges nézettséget.
Utolsó kommentek