Amikor tegnap este felolvasta a feleségem a "legújabb" viccet a Facebook faláról, akkor jött a felismerés: ha valaki megveszi a nyolcvanas évek népszerű gyerekeknek szóló vicckiadvány-sorozatát, a Hahotát, akkor jópár évre megvan a Facebookos falának a tartalma.
Mert lássuk be, egy átlag Facebook fal kb. ezt a "színvonalat" üti meg. Néha alulról... És ráadásként, mivel egy újszülöttnek minden vicc új, ezért aztán egy-egy szörnyű poén nemcsak szakállas, de rendre újra és újra felbukkan. Hát kell ez nekünk?
Ebből egy dolog látszik tisztán: az átlag felhasználó átlag igénye sekélyes. Értéket kell adni, szoktuk mondani, ha egy márkát fel akarunk építeni. De ha csak aktivitást akarunk, akkor is? Ezek alapján nem. Mi kell az aktivitáshoz? Érzelem. És ez bizony a Hahota színvonala, plusz némi "Segíts!" felhívás. Ez lenne az érték? Ugye nem?
Mert persze kapunk ezekre a viccekre jó sok megosztást, meg lájkot, és ennyi történik. Üzletileg értelmezhetetlen, reklám szempontjából értéktelen, mindamellett sekélyes és semmitmondó.
De legalább nevettünk egy jót. Jó esetben.
Utolsó kommentek