Akik ismernek, követnek a Facebookon, tudják, hogy sokszor osztom meg karcos véleményemet közéleti dolgok esetében, és tudják azt is, hogy szívesen osztok tovább érdekes dolgokat. De a Facebook csak akkor engedi normálisan a továbbosztást, ha az eredeti posztoló a bejegyzést nemcsak a barátainak osztja meg, hanem publikusan teszi azt.

Ha tehát tovább szeretném osztani, akkor azt teszem, hogy kimásolom a szöveget, majd idézőjelbe téve(!) azt kirakom a falamra. Ha van időm és türelmem kikeresni az eredeti forrást, akkor feltüntetem azt is. Ha nem találom, akkor nem. Ott az idézőjel, nem én írtam. Gondoltam eddig, hogy ez elég.

Hát nem.

Meglepve futottam bele egy cikkbe:

"Rég matekoztunk!" - kezdi friss posztját Berényi Konrád a Facebook-on, majd levezeti, hogy járunk, ha viszonylag rövid időre tesszük bankba a pénzünket:

És így történt, hogy hirtelen én lettem ezen kis levezetésnek a forrása. Pedig ez nem így van... elnézést kérek az eredeti szerzőtől, nem volt szándékomban elvenni a szerzőséget tőle.

Ilyen ez a közösségi média. Véletlenül elszáll egy idézet, és máris szerzővé válok, akaratlanul is.