A tegnap estémet volt szerencsém néhány nagyon jó zenész társaságában tölteni: a Szegedixie Gálán voltam, és három nagyon jó zenekart hallgattam meg. Ráadásként volt ott jópár ismerős is, nem utolsó sorban egy kedves régi osztálytársam, aki úgy tud a maga által készített hegedűjén zenélni, ahogy nagyon kevesek.
Érdekes volt beszélgetni vele, és érdekes volt hallgatni a zenészeket - nemcsak amit a hangszerükkel csináltak, hanem amiket mondtak. A dixie és a jazz, amiket játszottak, nem számít iszonyúan felkapott műfajnak, lássuk be, nem erről szólnak a "tehetségkutatók" manapság. De ezek az emberek a zenének élnek, ha nem is mind a zenéből. Nekik az a fontos, hogy sokan hallhassák azt, amit csinálnak, ezért számukra teljesen természetes volt, hogy azt mondják: ha kíváncsi vagy rá, keress meg a YouTube-on. Mert ott vannak a felvételek.
Nem bennszülött korosztályról beszélünk. A Molnár Dixieland 49 éves zenekar, a Storyville is 16 körül jár. Vagyis a zenészek számára nem a veleszületett közeg a YouTube. De használják, és természetes nekik, hogy ott vannak a zenéik. Mert jól tudják: ez nekik reklám. A koncertek igazi hangulatát úgysem adja vissza egy digitális felvétel.
Érdekes volt ez számomra, látni, hogy a felhasználói tartalom így is születik. És nincs kérdés a jogdíjakról, nincs kérdés arról, hogy éppen melyik országból nézed. Így aztán, ha felmerül a jövőben a kérdés: honnan lesz zene, ha nem keresnek milliókat a kiadók, akkor majd rámutathatok, hogy innen. Még akkor is, ha ez nem igazi válasz.
De jól fog esni.
Utolsó kommentek