Régóta használom és szeretem a Prezi.com-ot, és örülök, ha más is ezt az eszközt használja. Részben azért, mert magyar (származású, és itt fejlesztik), részben azért, mert végre szakít a megszokott lineáris "dobjunk oda valami szöveget képpel, azt' jó lesz" hozzáállással. A Prezihez ugyanis gondolkodni kell, sőt, ismerni kell a saját prezentációnkat. A Prezivel nem működik az a számomra amúgy is nehezen emészthető gyakorlat, hogy a beosztott/gyakornok összerak valamit, a főnökúr pedig ezzel kb. csak az előadás alatt szembesül.

Más kérdés, hogy egy látványos prezentációhoz kelhetnek segítők, de a jó prezentáció lényege, hogy az előadó találja ki, rakja össze fejben, tudja, honnan hova és hogyan akar eljutni. Az eszköz majd csak ekkor lép be a képbe.

Én prezentációt úgy tervezek, hogy egyszerű vázlatban megírom. Előbb csak a fő pontokat, aztán azokból az egyes gondolati elemeket, majd azokat kifejtem. És amikor ezzel megvagyok, kitalálom, milyen eszközt használjak. Ez nálam vagy az Apple Keynote nevű programja, vagy a Prezi.com. A döntés az esetemben egyszerű: minden 20 perc körüli vagy rövidebb előadást szívesebben csinálok Preziben, de az annál hosszabbakra inkább a Keynote-ot használom. Ennek két alapvető oka van: az egyik, hogy a Prezi más logikája miatt a nagyobb előadások sokkal nehézkesebben vizualizálhatók, vagyis nem tudok többet beletenni azzal, hogy Prezit használok, a másik ok pedig a lejátszás: nem tudok minden lépést megtanulni, és a Prezi ebben nem segít, hogy mi a következő elem. És még egy plusz: a Prezinek nincs olyan kimenet, pl. pdf, amit kiosztva a hallgatóság tud mellé jegyzetelni. (Van neki pdf kiemenete, csak én nem tudtam róla.)

De ez nem is baj, számomra a Prezi nem erre való. A Prezi szerintem arra való, hogy egyszerű, logikus, nem túl hosszú mondanivalót látványosan megmutassunk. És ebben sokkal jobb, mint az általam ismert többi eszköz.

Éppen ezért voltam kicsit tanácstalan, amikor elolvastam Petrányi-Széll András írását a Preziről. Aztán még jobban meglepődtem, amikor annyian megosztották az ismerőseim közül, olyan kommentekkel, hogy végre valaki le merte írni, meg milyen igaza van... Mintha a Prezi egy Szent Tehén lenne, és nem lenne szabad leírni, ha nem tetszik? Vagy valami kormányzati pozícióba került, és ha rosszat írunk róla, elveszthetünk megrendelőket? Ha tényleg ennyire sok a baj a Prezivel, akkor azt miért nem mondta el az, aki most lelkendezik a negatív kritika miatt?

Aztán végiggondoltam a helyzetet, és arra jutottam, András írása egyfajta lelki szemetesláda: megírta sokak frusztráltságát, kiírta azokat a csalódásokat, amikbe az ember beleszaladhat. És milyen jó, hogy ezt megtette! Hiszen igen, a Prezi tényleg nem tökéletes, tényleg vannak vele bajok! Valóban sok dologra nem alkalmas. Valóban sokak számára nem használható, mert tanulni kell. Próbáltál már gólyalábon járni? Láttad, milyen könnyedén megy ez sok embernek? Aztán amikor ráállnál, először leesel, aztán hosszas gyakorlással, miután megmutatta valaki a trükkjét, sikerül megmaradni rajta, kicsit később talán lépni is sikerül.

Na, ilyen a Prezi! Nem való annak, akinek egy PowerPoint megszerkesztése is kihívás, nem való annak, akinek az előadás nem segítség, hanem leírt szöveg, amit fel akar olvasni. És nem való annak, aki nem tud elszakadni a lineáris gondolkozástól.

A Prezi kreatív eszköz, ahogy például egy Photoshop is. És ugyanúgy meg kell tanulni használni. És nem való mindenkinek. Ahogy a gólyalábon való sétálás sem. Én például sose tudtam megtanulni lépegetni...