Szerda délután a legnagyobb hajtásban megállt a számítógépem. Másnap két helyen is előadást tartok, legalább három ügyfél vár azonnali válaszra, és ráadásként a héten vége a vizsgaidőszaknak is: dolgozatokat kell javítanom, jegyeket kell adnom. 

Pár éve ez még nagyon kellemetlen lett volna, igazából nem is tudom hogyan oldottam volna meg a helyzetet. Most elég volt egy másik számítógéphez átülni, bejelentkezni a felhőbe és mindent tudtam tovább csinálni. Otthon is elég volt elkérni valakinek a számítógépét, sőt, az itthoni tablet is tökéletesen megfelelt. Pár év alatt annyira természetes lett, hogy mindent a felhőben tárolók, hogy igazából csak a kényelmesen beállított munkakörnyezet az ami hiányzott. De az nagyon.

Közben a számítógépen megjavították, így most visszaülhettem a megszokott munkakörnyezethez és végre kedvem is lett bejegyzést írni a blogomba.

Ez a havária helyzet rámutatott arra, hogy azért van pár olyan dolog ami még nincs a felhőben vagy csak nagyon nehezen elérhető onnan. Az elkövetkező pár napban ezért változtatok egy kicsit ezeken a folyamatokon, hogy ha újra hasonló helyzetbe kerülök, akkor még egyszerűbb legyen az életem. És közben elgondolkoztam azon, hogy mennyivel gyorsabban fejlődik a technológia körülöttünk. Néha észre se vesszük.

Végül, hogy legyen egy záró poén is: ezt a bejegyzést már nem is gépeltem, felraktam az új OS X-et, a Yosemita-t, ez már ért magyarul, és ezen keresztül diktálom a bejegyzésemet. Azóta erre vágyom, amióta meg gyerekként elolvastam az alapítvány trilógiát...

(a kép forrása)