Így, az Internet Hungary második napjának az estéjén, már otthon, egy pohár Glen Grant társaságában leginkább érzelmi emlékek és felvillanások vannak az idei konferenciáról. Egy-egy kép, hangulatok, előadók, beszélgetések. Egy lány, aki a barátnője mellett elhevert szerda délután, és akkor és ott megint kislány volt. Egy beszélgető társaság, akik nevettek, és igazán nem voltak komolyak. Egy beszélgetés, amiben én is benne voltam, a színpadon, de most ha fizetnének sem emlékszem, miről beszéltünk.
Egy konferencia, főleg egy ilyen hatalmas, kétezres résztvevővel, sokszáz előadóval, olyan tömény élmény, amit napokig tart feldolgozni. Itt vannak már azok az infómorzsák, amikből majd összeáll valami kép, amire majd lehet építeni az elkövetkező napokban a munkában. Kedden az e-business termet vezettem, rengeteg adat, rengeteg jó (és pár nagyon rossz) előadás, arcok, hangok és hangulatok.
Aztán az esti buli, a pálinka, a pörkölt, az ismerősök és ismeretlenek, és az újabb pálinkák. Reggelre már csak a fénykép marad... és az összeszűkült szem, az elmélyült hang és néhányaknál a masszív másnaposság.
Az Internet Hungary mindezek mellett egy nagyon fontos szakmai esemény is. Megint voltak nagyon jó előadások, megint voltak olyan folyosói beszélgetések, amik kellenek, amik szakmaiak és amik hasznosak. De most, szerda este, csak a csöndes zsongás és a masszív kialvatlanság maradt. De ez elmúlik, a sok élmény leülepedik, az emlékekből a jók és a viccesek megmaradnak, a fájó hát, a tömeg, a félbeharapott szavak, a munka közbeni bakik elhalványulnak.
15 éve, 2000-ben voltam az első Internet Hungary-n. Az elsőn. Azóta én öregebb lettem, a piac érettebb, a társaság nagyobb, a helyszín is más, de az érzés, a vélemény most is ugyanaz. Kurva jó volt, én jól éreztem magamat, na.
Yolo!
Utolsó kommentek