Az. Amikor jön a szemét a Facebook-ról, és már reagálni sincs kedved. Mert a kedves ismerős arra se veszi a fáradtságot, hogy megnézze, mi igaz abból, amit megoszt. De véleménye, az van. Mit kezdjek vele? Írjam meg neki, hogy te hülye, gondolkozz? Vagy legyintsek? De akkor meg azt hiszi, tényleg szar a világ…
Lehúznak. Olyanokkal foglalkozom miattuk, amiknek nincs semmi értelme igazából.
Vagy ott a másik. Cukiságokat oszt meg, vagy valami Oravecz Coelho-t. Esetleg egy viccet. Igen, a világ tele van megmondásokkal, igen, a világ ilyen idióta vicceskedő hely. Vagy nem. Kinek mit osztottak.
Eszik az időmet. Rágógumik a szemnek, hiszen ma már nem a tévé ez. Ha ezt Warhol megérhette volna, most mit mondana rá? Biztosan tetszene neki.
Ülünk a Facebook előtt, nyomkodjuk a telefonunkon, és közben belebámulunk mások életébe. Az egyik ismerős éppen Vietnamból jön haza, a másik Argentínában van, a harmadik San Francisco-ban. Megosztják, mit ettek, megosztják, mit éreznek, megosztják, ami eszükbe jut. Mint amikor sörözünk és beszélgetünk. Csak már 0-24-ben. Van olyan, hogy nincs új tartalom?
Ömlik ránk a rengeteg információ. És közben lassan nem tudjuk, mi az értékes, mi a szórakoztató és mi a hasznos. Mert nincsenek határok. Valami újat kell megtanulnunk: együtt kell élnünk a rengeteg információval.
Amikor újságírást tanultam, pont akkoriban volt egy érdekes váltás: a nagy világháborúkban még a szórakoztatóipar ment a frontra, és szórakoztatta a katonákat. Amikor tanultam, akkoriban volt az Öböl-háború. A CNN betegség: az emberek nem tudtak szabadulni a tévé elől. A rossz nyelvek szerint még az Irak elleni támadást is úgy időzítették, hogy az USA nagy részén az az esti főműsor időben legyen. Már nem a szórakoztatók mentek a frontra, már a háború volt a szórakoztatás maga. Háború - élőben.
Most azt kell megtanulnunk, hogy minden azonnal történik. A hazudozás, az igazság, a drámák és a jó dolgok. És minden itt lehet előttünk. A Facebook ezt csodásan felgyorsította, csak győzzük szelektálni. Egy kiscica, egy lebombázott kisgyerek, egy hazudó politikus, egy korcsolyázó ismerős. Nekünk ez mind fontos - ez tehát a mi kis bulvárunk.
Bírjuk ezt?
Utolsó kommentek