Az élet egyszerű. Elhiszed?
Ha ezt megeszed, lefogysz. Ha ezzel bekened a fejed, újra kinő a hajad. Ha ilyet iszol, boldogabb leszel. Ha nálunk vásárolsz, szebb lesz a napod.
Elhiszed?
Az a baj, hogy a fentiek akár igazak is lehetnek. Valakinek. De lehet, neked pont nem. Minél általánosabb dolgot mondasz, annál nagyobb az esélye, hogy sokak számára igaz lesz. Például egy magyarnak a tengerparti nyaralás jellemzően pozitív üzenettel bír. De van olyan ismerősöm, akit ez nem érdekel, ingyen se menne. Egy ínyenc számára az osztriga - ha friss - különleges csemege. A nagylányomat kiverné a víz, ha meg kellene ennie. Számomra fontos kérdés, hogy milyen az autóm felszereltsége, motorja, fajtája, és ezeket tudom is. Ismerősöm látott egy autót, kérdeztem, milyen volt, az volt a válasz: piros. Őt nem érdeklik az autók.
Amikor nagyobb közönség felé kommunikálunk, akkor értelemszerűen egyszerűsítünk. Nem szólíthatunk meg mindenkit, mert nem tudunk megszólítani mindenkit. Olyan példákat kell tehát hoznunk, ami minél több ember számára közös. Ezért könnyű a barátoknak történetet mesélni, és ezért nehéz jó történettel előállni egy nemzetközi hallgatóság előtt.
Olyan tíz éve még a televíziós műsorokból vett példák jók voltak közös élménynek. Vagy amikor egyetemistákat tanítottam akkoriban, lehetett jönni a Harry Potteres példákkal. Mára ugyanilyen korú közönséget akkor tudok megszólítani, ha ismerem a youtubereket. Sajnos még közös olvasmányélmény is kevés van.
Pedig az üzenetemet akkor fogják elhinni, akkor leszek hiteles, ha számukra is érthető példákat hozok. A közös élmények, a közös kulturális háttér nagyon fontos kommunikációs eszköz. A közösségi médiában is ez fogja megteremteni a hitelességet: ha olyanról tudunk beszélni, amit a követőink, a közönségünk ért és érez. Ettől válik az, amit mondunk, hihetővé.
És akkor elhiszed.
Utolsó kommentek