Nem is annyira csendes háború zajlik az USA és Kína között. Sok évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a nyugati világ, élükön az USA rájöjjön, mi az igazi csapda abban, hogy mindenki Kínában gyártat mindent: Kína megtanulta, hogyan kell gyártani, és elkezdett gyártani maga. Eleinte ellopta az ötleteket, később elkezdte azokat továbbfejleszteni, de mára előáll sok újdonsággal is.
Ez a kereskedelmi háború aztán elég látványosan megjelent az informatika világában is, első nagy áldozat a Huawei lett: lényegében új mobilos operációs rendszert kellett fejleszteniük (a Google Android alapjaira), mert a Google szolgáltatásainak a használatát megtiltották nekik.
Ennek a háborúnak az újabb frontja a közösségi média. Miközben Kína lényegében soha nem engedte a fontosabb USA szolgáltatásokat működni a saját országán belül (vagyis a Facebook-ot, a Google keresőt és egyéb szolgáltatásokat, a Twittert stb.), aközben a kínai szolgáltatások szabadon terjedhettek a világban. Kezdetben ezzel nem is volt gond, hiszen a legtöbb kínai szolgáltatás kínai nyelven működött. De most már van több is, amelyik sok nyelven elérhető, és ezek közül kimagaslik a WeChat és a TikTok.
Az USA lépett - illetve elkezdett lépni. Ezt a két szolgáltatást várhatóan betiltja belföldön, elsősorban biztonsági okokra hivatkozva - hiszen ezek a szolgáltatások gyűjtik mindenki adatát, és hozzáférhetnek olyan információkhoz is, amit nem biztos, hogy ki akarunk adni. Igaz, ez elmondható a Facebook-ról vagy a Google-ről is, de azok ugye az USA-ban hazai cégek, és sok egyéb eszköze van a washingtoni kormányzatnak rájuk hatni.
Ez a háború valójában attól különleges, mert nem területet akar szerezni, nem fizikai erőforrásokat - például olajat -, hanem adatot. Ezek az első látványos csaták a III. világháborúban, ahol nem áldozatok vagyunk, hanem megszerzendő prédák: a harc a fogyasztókért megy, és rajtunk keresztül az információért.
Hiszen két évtizede mondogatjuk, igazából mára közhelyszerűen, hogy a XXI. század olaja az adat. De más ezt mondani, és más látni, hogy valóban elindult ennek az erőforrásnak a felosztása. Jelenleg két ország ismerte ezt fel igazán: Kína és az USA. Európa nagyon le van maradva, mi még az EU-n belül csak védekezünk - ássuk a lövészárkokat, építjük a védelmi rendszert. Olyan új Maginot-vonalat próbálunk létrehozni (pl. a GDPR, ugye), amely egyrészt könnyedén legyőzhető, másrészt csak akadályt képez. Sem cégek, sem kormányok nem látják, hogy milyen rohamtempóban maradunk le az adatokért vívott csatában. Vesztésre állunk, és csak bízhatunk abban, hogy a szövetségesünk fog nyerni - és nem fog ezen a téren ellenünk fordulni.
A világ többi része pedig egyelőre elszenvedője mindennek a folyamatnak. Már régen nem arról van szó, mennyi reklámbevételük lehet a cégeknek, sokkal inkább arról, ki fogja a következő évtizedekben uralni az adatpiacot. És amit megtesz a Tesla Motor az autózás területén (nekik van a legtöbb adatuk, ami a majdani autonóm autózáshoz kell), vagy a Facebook a közösségi médiában, a Google a keresőben, azt sokan nem is látják igazán. Pedig most osztják fel a világot gyarmatokra - és ebben mi csak meghódítandó terület vagyunk.
Utolsó kommentek