Minden egyetemi képzés vége egy vizsga. Valami olyan komolyabb vizsga, amikor egy elkészített szakdolgozatot kell megvédeni, és egy hosszú tételsorból kell felkészülni, majd szóban vizsgázni.
Azok a hallgatók, akik eljutottak idáig, már majdnem befejezték a képzésüket, lényegében kollégák: többet már nem fogunk nekik tanítani, csak azt fogjuk ellenőrizni, mit tudnak. Aki ideáig eljut, és el is megy a szóbeli vizsgára, valamennyire biztosan felkészült.
Ma, kedden vizsgáztatni fogok, egész nap. Az Edutus Egyetemen online marketing szakirányú továbbképzésén lesz záróvizsga. A bizottság vezetője, vagyis elnöke vagyok - furcsa egy helyzet, nekem elvileg csak szépen kell mosolyognom, és lesz két kérdezőtanár, aki kérdezni fog a tételekből, vagy akár a szakdolgozatokból is. Szeretem ezt a szerepet, de nem azért, mert elnök vagyok, hanem mert ilyenkor az a dolgom, hogy végighallgassak sok embert, és próbáljam kicsit segíteni is őket, hogy jól sikerüljön a napjuk.
Emlékszem még arra, milyen volt, amikor nekem kellett így felkészülnöm, nekem kellett vizsgáznom. Nem voltam izgulós, de a vizsga előtt azért mindig volt egy kis drukk. Voltak tantárgyak, ahol nagyon sok drukk... De a vége, az államvizsgáim, azok már nyugodtak voltak. Amikor eljutottam oda, a végső vizsgához - és ilyenből három is volt eddig az életemben -, akkor már tudtam, át fogok menni. Mert a sok előtte lévő vizsga, a szakdolgozat eredménye, és a megszerzett tudás alapján egyest nem volt szabad kapnom.
Az utolsó vizsga így mindig különleges. Az lesz ma is, 26 hallgatónak. Ezúton is drukkolok nekik!
Utolsó kommentek