Panaszkodtam már, hogy nem szeretem az online oktatást, mert személytelen, mert kevés a visszajelzés, mert a frontális oktatáshoz képest nagyon másra van szükség. Miután jól kipanaszkodtam magam, vettem egy nagy levegőt, és elmélyedtem a kérdésben: mit kellene most csinálni?
Szerencsére szembejött egy könyv: Dan Levy: Zoom tanterem, módszertani kézikönyv a hatékony digitális oktatáshoz Ráadásul pdf-ben, innen.
Elolvastam, végiggondoltam, és azóta tervezem, mit fogok belőle azonnal használni, mit később. Szerencsére van Zoom előfizetésem, így minden olyan funkciót ki tudok használni, ami ahhoz kell, hogy a könyvben leírt ötleteket megvalósítsam, így igazából a saját elképzeléseim, a saját ötleteim lehettek csak a korlátjai annak, mit kezdjek az ebből merített szokással.
És persze a már elkészült tananyagaim. Sok olyan képzést csinálok, ami részben vagy egészben már készen van, csak kis mértékben kell aktualizálni, a számokat frissíteni, a screenshotokat ahol kell lecserélni, de ennyi. Nos, ezek átírását, teljes átalakítását sem akartam, több ok miatt. Ebből csak az egyik, hogy aránytalanul sok idő lett volna...
Adott tehát egy frontális tananyag, sok jó ötlet, egy rendelkezésre álló technológia és én. Ma volt az első olyan egész napos oktatásom, ahol elkezdtem használni a megszerzett tudást. Nem az egészet, de egy részét mindenképpen.
Először is: a Zoom sokkal jobb, mint azt az ingyenes verzió mutatni engedi, és sokkal több, mint egy videó meeting szoftver. Ez egy oktatásra is felkészített szoftver, olyan beépített alkalmazásokkal, amelyek egy meetingen nem fognak előjönni, de tanításnál annál inkább. A teljes igénye nélkül íme néhány ezek közül:
- beépített chat
- beépített szavazás
- hallgatóknak kiscsoportos szobák létrehozása
- jelentkezés funkció
- emoji használat
Ezek voltak azok, amelyek elsőre megfogtak, amelyek beindították a gondolataimat. Végül a kiscsoportos szobák kivételével használtam mindent - ezek a tapasztalataim:
A beépített szavazás nagyon jó. Kell előre dolgozni természetesen, de egyrészt olyan interakciót biztosít, amely láthatóan kicsit felrázza a hallgatóságot, másrészt tényleg hasznos eredményeket is adhat, nem beszélve arról, hogy ezek az eredmények később is feldolgozhatóak.
A jelentkezés funkciót nem használták. Nem azért, mert ne lettek volna kérdések, hanem azért, mert erre inkább a chat-et használták. Kérdeztek is menet közben folyamatosan, illetve az általam szóban feltett kérdésekre ott kaptam választ. A beépített emojik viszont nem működtek: egyrészt sokaknál nem jelent meg a menü (valószínűleg régebbi Zoom változat miatt), másrészt akiknél meg is jelentek, olyan hamar eltűntek a reakciók, hogy mire a későn ébredők is rányomtak valamire, el is tűntek.
Azt hiszem, majdnem egy év után ez volt az első olyan online tanítás, amikor azt éreztem, nem egyszerű rádióadást készítek, hanem valóban tanítok is. Volt interakció, voltak kérdések, tudtam kicsit alkalmazkodni a hallgatósághoz.
Amit nem csináltam: mivel közel harminc résztvevő volt, nem kapcsoltattam be a kamerát. Bár a módszertan szerint ez is kell, de két oka volt annak, hogy ezt nem csináltam, és én is kamera nélkül prezentáltam. Az egyik ok prózai: egyszerűen nem éreztem elég erősnek a jelenlegi gépemet arra, hogy gond nélkül megjelentsen mindent, működjön a két monitor, a felvétel... Jobb a biztonság. És idén új gépet kell vennem (hol van az új processzoros 16"-os Mac?).
A másik ok: ennyi hallgatót nem tudok úgy megjeleníteni a két monitoron, hogy lássam őket, lássam az előadást, a következő diát, a hallgatói listát (ahol kézzel kell lenémítanom azt, aki nem vette figyelembe a kérésem, hogy kikapcsolt mikrofonnal lépjen be) és a chat ablakot is. Ezen még dolgoznom kell: hogyan fog futni együtt minden? Talán kell majd egy harmadik monitor is??
De már ez is hatalmas fejlődés. Most kicsit nyugodtabban vágok neki ennek a félévnek és az egyetemi online óráknak.
Szeretnél képben lenni, képben maradni az online marketinggel? Szeretnél egy moderált közösség tagja lenni? Gyere, és lépj be az Onlinemarketing Klubba!
Utolsó kommentek