Ez most egy személyes írás, kevésbé marketinges, elnézést kérek azoktól, akiket ez esetleg zavar. Azt hiszem, magyarázatot kell adnom, miért nem írtam bejegyzést az elmúlt három hétben. Ennek az oka, hogy elkaptam a Covid vírust, és elég rossz állapotba kerültem, végül majdnem két hét kórházi ápolás kellett, hogy meggyógyuljak. De szerencsésen túl vagyok a nehezén, és bár hosszú lábadozás vár rám, de ez már otthon, így van lehetőségem kicsit dolgozni is.

Amikor elkaptam a vírust, és elkezdtem rosszul lenni, természetesen igyekeztem minél jobban utánanézni, hogy mit is kellene csinálnom. És miközben az elmúlt egy évben folyamatosan a Covid árnyékában élünk, rá kellett jönnöm, mennyire nincs kitalálva ennek az egésznek a kommunikációja. Nem a hírekre, a hangzatos bulvárra vagy az állami és ellenzéki propagandára gondolok, hanem arra, mit kell tegyek.

A megoldás a háziorvos lett, aki telefonon azonnal elküldött egy mobil tesztpontra, ahol a kocsiból ki se kellett szállnom, megcsinálták a tesztet. Ami pozitív volt - ez történt március 8-án. Kaptam egy kézzel kitöltött papírt, amin rajta van, hogy menjek haza, karantén, és szóljak a háziorvosomnak. Figyeljek az állapotomra, igyak eleget, ha kell, csillapítsam a lázam.

Semmi több. Sehol egy weblap cím, sehol egy bővebb leírás, sehol semmi. Forduljak a háziorvoshoz, ügyelethez, mentőhöz. És oldjam meg. Beteg vagyok, igen, de innentől az egész az én felelősségem (ez rendben van), és találjam ki, hogyan oldom meg az otthoni karantént és minden mást.

Mit hiányoltam? A kommunikációt. Az egész Covid helyzetben, betegként, a kommunikáció hiánya a legfájdalmasabb. Az, hogy senki, sehol nem gondolta végig, vagy ha végig is gondolta, nem hallgattak rá, hogy ilyenkor segíteni kellene. Nemcsak azzal, hogy kiderüljön, baj van, hanem azzal is, hogy mit kellene csinálni.

Mondok egy példát, minek örültem volna. Ha kapok egy olyan tájékoztatást, konkrétan milyen gyógyszerekre lehet szükségem. Milyen ételeket javasolnak fogyasztani. Ha leírják, ne igyak alkoholt, mert a későbbi gyógyszerek, amiket kaphatok, ha rosszabbodik az állapotom, önmagukban terhelik a májat, és ez az alkohollal együtt sok lehet. Hogy vegyek pulzoximétert, ha tehetem, mert életet menthet, ha kiderül, hogy alacsony a szaturációm. (Én a végén azért hívtam mentőt, mert folyamatosan 85 alatti értéket mutatott, látszott, hogy ez nem egyszerű megfázás.)

Ha nemcsak az van a papíron, legyen kéznél az orvosok elérhetősége, de rá is írja azokat. A mentők telefonszámát legalább, de egy weblapon kereshető orvosi ügyelet sem lenne lehetetlen megoldás.

Ahogy kiderült, elkaptam a Covidot, úgy éreztem, az állam magamra hagyott. Mindaddig, amíg az állapotom nem romlott annyit, hogy mentőt kellett hívni, semmi olyan segítséget nem kaptam, amit ne nekem kellett volna kérni. A háziorvos rendes volt, készséges, és felírta a kért speciális gyógyszert is (a Favipiravirt), de neki se volt több eszköze.

A kórházban sem volt egyébként sokkal jobb a kommunikáció. Mivel minden ellenkező híresztelés ellenére minden Covid osztály túl van terhelve, így egyszerűen nincs elég idő arra, hogy mindenkinek egyenként mindent elmondjanak. Ha kérdeztem, válaszoltak, de ahhoz kellettek a kérdések. Egy jó dolog volt a rendszerben, ami segített: mivel regisztráltam régebben az EESZT-re, és beállítottam, kapjak értesítéseket, így megkaptam a leleteket, amik készültek, láttam, hol tart a kezelésem. De bent, a kórházban, rajtam kívül másnak ez nem volt. Akiknek szóltam, azok között volt, aki tudta, miről beszélek...

Már túl vagyok rajta, de a fentiek alapján azt gondolom, hogy volna mit tenni ilyen esetben a kommunikációban. Végig kellene gondolni, mire van szüksége a különböző állapotú betegeknek, és el kell őket látni információval. Nemcsak orvosi, hanem egyéb információval is: honnan lehet gyógyszert, élelmiszert rendelni, hogyan lehet számlát befizetni ha nem lehet postára menni, milyen lehetőségeink vannak, hogyan vigyázzunk magunkra stb.

Nem lenne ez túl bonyolult, egy normális tájékoztató oldalon ezek fent lehetnének. Folyamatosan frissülve, tanácsokkal ellátva, akár olyan emlékeztető szolgáltatásokkal, amelyek segítenek abban, ne felejtsünk el gyógyszert bevenni, vagy ellenőrizni az állapotunkat.

A kommunikáció ugyanis nagyon fontos. Egyrészt segít túlélni, másrészt bizalmat erősít, és azt a tudatot, hogy nem hagynak magamra. Azt segítette volna, hogy valóban fontos vagyok, nemcsak egy megoldandó probléma.

Ez most elmaradt. Nagyon jó lenne, ha a jövőben erre is felkészülne az állam. Ha nemcsak tüzet oltana, de ilyen, másodlagos jellegű segítséget is adna.

Végül: én viszonylag könnyen, 12 nap kórházzal, összesen három-négy hét kieséssel gyógyulok a Covid-ból, de sokan vannak, akik rosszabbul jártak, járnak. Éppen ezért nagyon fontos, meg kell tenni mindent, hogy ne kapd el. Tartsd be a szabályokat, sőt, legyél szigorúbb. Maszk, távolságtartás, kézfertőtlenítés az alap. De kerülj minden lehetőséget, ahol elkaphatod. Mert ha belekerülsz ebbe a 30%-ba, akkor kórházba kerülhetsz, és onnantól a szerencséden is múlik, mi történik.

Ez a járvány tényleg nem vicc, nem lehet elégszer leírni. Vigyázz magadra!