Ötven az új... mi is? Amikor elkezdtem írni ezt a blogot, viszonylag öregnek számítottam az akkori 34 évemmel - körülöttem nem ritkán 10 évvel fiatalabbak csinálták meg a hazai blogszférát. Nem volt ez rossz azért, én is kicsit fiatalabbnak érezhettem magam azzal, hogy elfogadtak, és sok esetben máig tartó ismertség, barátság lett belőle.
Mára sokszor érzem azt, hogy a korom kezd korláttá válni. Én a magam részéről hiába vagyok nyitott új dolgokra, ha amúgy sem a közvetlen környezetem, sem a korosztályom nem az. Nem nagy dolgokról van szó, de például a Snapchat volt az első olyan szolgáltatás, amit azért nem tudtam használni, mert nem volt kivel - csak én használtam (volna) a környezetemben.
Mostanában a Twitteren érzem azt, hogy 40+-os férfiként jobb, ha csöndben vagyok bizonyos témákban, és akkor sem érdemes beleszólnom egyébként nyilvános beszélgetésekbe, ha normálisan megfogalmazott véleményem van, mert én már öreg vagyok, és nem számít, mit mondok. Nem állítom, hogy ez rendszeres, de néha azért előfordul, szerencsére nem sűrűn.
De az, hogy valakit önmagában a kora miatt leszóljanak, nem új jelenség. "Öreg vagy már ehhez", "Ezt te már úgyse értheted" és hasonló szövegeket már hallottam évtizedekkel ezelőtt is - igaz, nem nekem mondták. Mára ezt rövidebben is meg tudják fogalmazni: "Boomer vagy!" - még akkor is boomer vagy, ha amúgy nem abba a generációba tartozol, mert a boomer mai jelentése: öreg, aki lemaradt.
Apropó, generáció: én is tanítom, milyen mértékű elérések vannak az egyes generációk internet használati szokásaiban. Önmagában az, hogy hány évesek vagyunk, alapvetően befolyásol bennünket. A közös gyerekkori élmények, a szocializáció folyamata, a világ és az ország állapota, amikor fiatalok vagyunk mind befolyásolja a gondolkodásunkat.
Nincs is ezzel baj tehát, hogy az embereket a koruk alapján ítéljenek meg. A baj akkor van, ha ez olyan előítélet, amivel egyben el is vágnak minden lehetőséget. Mert ahogy évek óta mondom: a kor nem érdem, hanem állapot.
Nem szerettem soha, ha valakit a kora miatt kellene tisztelni, és azt gondolom, ez így helyes. Önmagában egy embernek az évei száma nem mond semmit. Lehet valaki ötven évesen meggondolatlan és tapasztalatlan és lehet valaki 25 évesen bölcs és megfontolt. Nem ezen múlik. Az embereket a viselkedésük, a tudásuk, a gondolkodásuk az, ami jellemez, és ez nem kor függő.
Így aztán nem is tudok mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy ma lettem 50 éves. Fura, mert nem érzem magam öregnek, de tudom, hogy nem vagyok fiatal. És csak remélem, hogy igazából félúton vagyok. Mert mi más lenne az 50, mint száznak a fele?
Utolsó kommentek