József Attila még nagyon szépen meg tudta írni, "Talán eltűnök hirtelen, / Akár az erdõben a vadnyom." A mai szlengben már inkább szellemmé válunk, vagyis ghostolunk. Ez a kifejezés főleg a randizás világában terjedt el idehaza, és igen, azt jelenti, hogy a másik fél egyszerűen eltűnik: nem keres, nem válaszol, nem reagál. Néha csak napokra, néha örökre.

Ez a szó jutott eszembe az elmúlt hónapok árajánlat kérés trendjei után. Elég sokan kérnek ugyanis ajánlatot, érezhetően olyanok is, akiknek újdonság az online világ, majd miután visszakérdezek, eltűnnek. El se jutok sok esetben az ajánlatadásig, mert a pontosító kérdésekre se kapok választ. (Itt jegyzem meg zárójelben: nem azért kérdezek vissza, mert ellenőrzöm, hanem mert kevés információt kapok az árajánlathoz.)

Néhény esetben egy-két kör levelezés után tűnik el a másik fél. És az eltűnést szó szerint kell venni: ha pár nap után rákérdezek, arra sem kapok választ. Ennyi, elfüstölt a dolog.

Természetesen korábban is volt ilyen eset, de mostanában elszaporodtak. Nem is az az elsődleges baj, hogy nekem ezzel is dolgom van, és ha nem lesz belőle munka, akkor nem fizeti meg senki. A baj az, hogy válaszra se méltat. Egy "köszönöm, más választottunk", vagy "köszönöm, már nem aktuális" tökéletes reakció lenne... Mert így illenék. Üzleti etika, ugye.

Remélem, nem tart sokáig ez a trend, mert néha tényleg jó lenne tudni, mi az oka, hogy nincs válasz. Drágák vagyunk? Nem értik az ajánlatot? Másra lett volna szükségük? Van lehetőség tárgyalni, beszélni velünk. Miért nem kérdez vissza, ha már egyszer megkeresett?