A robotokat mindig a technikai fejlődés szükségszerű részének gondoltam, és ahogy sok gyerek, nekem is a humanoid robot volt "a robot". Ennek valószínűleg elsősorban Asimov művei az oka, a robotregényeket már nagyon fiatalon olvastam. De a scifikben a robotok általában is humanoidok voltak.
Így aztán, amikor megjelentek a gyártásban az első robotok, amik messziről sem hasonlítottak az emberre, kicsit csalódtam. Ez robot? Ez egy mechanikus izé, és nem is gondolkozik! Később megszoktam, majd a XXI. századra már teljesen normális volt, hogy egy takarító robot nem egy bejárónő gépesítve, hanem egy felfordított lavor kerekekkel. És azt is megtanultam, egy robot nem is biztos, hogy fizikailag látható: azokat a szoftvereket is így nevezzük, amelyek maguktól hajtanak végre összetett feladatokat, pl. végigjárnak weboldalakat, elemzik és mentik azok tartalmát, hogy aztán mi tudjunk keresni egy keresőoldalon.
És már a robot helyett automata van, nem robotizálásról, hanem automatizálásról beszélünk inkább. És ez az automatizálás egyre több helyen jelentkezik az életben. Minden olyan munkafolyamatnál megjelenik, amely monoton, ahol precíznek kell lenni, de nem igazán kell gondolni, inkább csak egyszerű eldöntendő kérdéseket kell megválaszolni.
És természetesen ez megjelent a marketingben is. Ma már teljesen természetes, ha egy marketing folyamatot úgy építünk fel, hogy tele van automatizmussal. Hírleveleket küld a rendszer, amiket előre elkészítettünk. Reagál, ha a felhasználónak valamire szüksége van. Tegnap ilyen robotasszisztenssel chat-eltem egy ügyfélszolgálaton.
Az összes robotizálásnak az a lényege, hogy azokat a munkákat levegye az ember válláról, amik unalmasak, amik rutinszerűek. Elsősorban azért, mert már akár rövidtávon is olcsóbb ez a megoldás, mintha embereket kellene fizetni ugyanerre. És ez elég jól hangzik, de felmerül a kérdés: ha mindent robotizálunk, mit fognak csinálni az emberek?
Ennek van legalább három területe. Mit kezdünk a kérdéssel gazdaságilag (emberek elveszítik a munkájukat), mentálisan (nincs szükség a munkájukra) és politikailag (az előző két problémát valahogy kezelni kell).
Én ezekre nem tudok és nem is akarok ebben a bejegyzésben választ adni. Azt tudom, hogy miközben rengeteg dolog automatizálható, nagyon sok dolog nem. A marketingben biztosan nem. Jelenleg még nem tud egy robot kreatív lenni. Nem tud intuitív lenni. Nem tud emberi lenni, a szó nagyon sok értelmében.
Nekünk, marketingeseknek a robotok abban segíthetnek, több időnk legyen gondolkodni. Több időnk legyen alkotni. Több időnk legyen olyan dolgokkal foglalkozni, amiket a robotok nem tudnak megcsinálni. És meg kell tanulnunk, mennyiben más az élet azzal, hogy sok dolog automatizálható. Az elmúlt 10 év marketingje már erről szólt, és egyre inkább erről fog szólni a jövő.
A XXI. századi robotok továbbra sem humanoidok, sőt, el sem várjuk már, hogy azok legyenek. A XXI. századi robotok a karjaink, a lábaink, az unalmas fél napjaink, a gépies feladataink. De gondolkodni egyelőre nekünk kell. És ez remélem még nagyon sokáig így fog maradni.
Utolsó kommentek