Elvállalunk egy munkát, elkezdjük csinálni. Kell hozzá programozó, grafikus, szövegíró... És a munka csúszik. Valamelyik elem nem készül el időben, bonyolultabb lett valamit megoldani, nem úgy jött ki a lépés, ahogy kellene. De a megrendelő már várja (teljes joggal). És akkor el kell kezdeni elmondani, miért nem kapja még meg. Mit hazudjunk?

Semmit.

Igen, semmi hazugság nem jó. Nincs olyan hazugság, ami többet ér, mint elmondani az igazat: rosszul mértük fel, kell még idő, elakadt egy fázis. Ciki? Annál nem nagyobb ciki, mint a csúszás maga. Magyarázkodás? Igen, ha az a célunk. Akkor kell magyarázkodni, ha az ügyfél magyarázatot kér.

Én szeretek úgy dolgozni, hogy nemcsak a munka végén mutatjuk meg, mire jutottunk, hanem az egyes fázisokat is. Ez egyrészt megnyugtatja a megrendelőt (haladunk), másrészt segít abban is, hogy jó irányba haladjunk. És nem utolsó sorban kevésbé kellemetlen a csúszás.

Mert csúszás mindig van. Előfordul, hogy a csúszást is belekalkuláljuk - ezért tart egy két napos munka egy hétig az ajánlatban. De így is belecsúszhatunk abba, hogy kifutunk az időből. Ha elkezdünk hazudni, akkor abba előbb-utóbb belebukunk. Sokkal nehezebb egy hazugságra felépíteni bármit, mint igazat mondani. Nem beszélve arról, hogy a bizalom ezekben a munkákban kiemelten fontos.

Mi így szeretünk dolgozni. Igaz, eleinte ezt meg kellett szokni, de már sokkal kényelmesebb így, mintha mindig ki kellene találni egy mesét. Ahhoz már nem igazán volna kedvem.