Egy baráti beszélgetés kapcsán merült fel legutóbb, de egy korábbi posztomban is említettem már ezt a témát, és most kicsit körbe is szeretném járni. Annyira jó 12 év van mögöttünk, hogy sokan már nem is emlékeznek rá, milyen túlélni egy válságot, arra nézve pedig még többet kellene visszaemlékezni, milyen egy magas inflációs környezetben vállalkozni.
Azt nem tudjuk, mennyi ideig tart a mostani válság, azt sem látjuk, az infláció hány évig marad velünk, de azt tudjuk, hogy most ezek jelentik a legnagyobb kihívást a gazdaságban. Mikro szinten mindenképpen, azt, hogy makro szinten a kormány mire koncentrál, már a politika dönti majd el...
2008-ban volt a pénzügyi válság, ami hasonlóan visszavetette a gazdaságot, és azután kellett jó két év, hogy újra elinduljon a fejlődés. Akkor is hatalmas változások történtek. Egyrészt egy nagyobb (és emlékeim szerint néhány kisebb) ügynökség tönkrement, másrészt teljesen felforgatta a hirdetési piacot. Az addig jellemző mennyiségi hirdetésvásárlás hirtelen megállt, majd ugyanolyan formában már újra se indult. El kellett telnie 3-4 évnek, hogy elfelejtsük, milyen szűk esztendők voltak azok.
Most sem gondolom, hogy kisebb változások lesznek, de azt hiszem nem a hirdetési piac fog beborulni - ez egyébként is annyira átalakult, hogy igazából csak kicsit éreznénk meg, hiszen pl. az online pénzek bő fele nem idehaza hasznosul. Sokkal inkább azt gondolom, hogy ez e-kereskedelmi piac kaphat pofont. Nem biztos, hogy jelentős visszaeséseket fogunk látni, de egy-egy szegmens meggyöngülhet, és mint általában a válságok esetén, most is a nagyok fognak még jobban erősödni, a kicsik kárára.
És ez csak a válság miatti visszaesés hatása. Az infláció egy másik történet.
Ez egy elég jó grafikon (amin a forrás is rajta van), és ebből látszik: hasonló inflációs környezet utoljára 2001 környékén, vagyis húsz éve (!) volt. Ráadásul az egy egyértelműen erősödő időszak volt, egy sokkal magasabb inflációs időszak kezdett konszolidálódni, túl voltunk a Bokros-csomag nagy sokkján, és a rendszerváltás még nagyobb pofonjait már szinte el is felejtettük.
Én valamikor 1992-ben kezdtem el vállalkozni. Ha megnézed a grafikont, jól látszik, mihez voltunk szokva: az árak folyamatosan változnak. Teljesen más kérdések merültek fel akkor az árképzés esetén, és a világ legtermészetesebb dolga volt az, ami most annyira zavaró: havonta nőttek az árak. És nemcsak a termékek esetében.
Jól éltünk, az elmúlt 20 év arról szólt, hogy lehetséges a folyamatos fejlődés alacsony inflációs környezetben. Most ennek is vége. Nem látok olyan okot, ami miatt az infláció jelentősen lassulna, főleg nem nálunk. Ennek több következménye is lehet, és ezekről az elmúlt hónapokban sok közgazdász is írt már, így igazából nem nekem kell kitalálni, mi várható.
Ez a gazdasági környezet bizonyos területeken áruhiányt okozhat. A szolgáltatások színvonala kisebb-nagyobb mértékben csökkenhet. A vásárlóerő már most érezhetően csökkent. Ha tovább folytatódik a forint értékvesztése az euróhoz képest (ami egyébként nem biztos, vannak folyamatok, amik ez ellen hathatnak), akkor kialakulhat az is, ami sok országban már megvalósult: a szerződéseket nem a saját valutánkban, hanem euróban kötjük majd meg. Idehaza se lenne ez újdonság, egyre többen csinálják, de mostanáig talán egyedül az irodabérleti piacon működött ez tömegesen. Majd most máshol is így fog.
Természetesen vége lesz ennek is egyszer. Azt, hogy mikor, nehéz most megmondani. Annyira sok külső körülmény változhat - a hazai gazdaságpolitika, az oroszok Ukrajna elleni értelmetlen háborúja, az energiaárak változása, de még akár egy újabb globális járványhullám -, hogy nem lehet előre megmondani, meddig kell kibírni. Ezért nem javaslom senkinek, hogy kivárjon. Egy jó irány van: alkalmazkodni. Aki tud, aki képes rá, tanuljon meg az új szabályok szerint működni. Más lesz, mint eddig volt. De így is lehetséges.
Utolsó kommentek