Még bennem maradt egy gondolat az idei Internet Hungary-ről, ez pedig a külföldi előadók helye, szerepe. A nagy konferenciák szeretnek egy-egy húzó nevet meghívni, ha lehet külföldről, ezzel biztosítva egy színvonalat és érdeklődést. Az idei IH-n 4-5 ilyen húzó név is volt, akik el is jöttek, és adtak egy kis leckét, hogyan kell előadni, hogyan kell úgy előadni, hogy érdekes és érthető legyen.
Külön öröm, hogy jól érezték magukat. Ebben nagy segítség volt, hogy a szervezők figyeltek rájuk: személyi tolmács volt mindenkihez, így belehallgathattak az előadásokba (tudom, korábban nem ezt írtam, azóta fel lettem világosítva), és éltek is ezzel a lehetőséggel.
Ami a furcsa volt, hogy bár készültek velük interjúk, de a résztvevők valahogy nem adták őket kézről kézre. Nem volt körülöttük az a nyüzsgés, ami a tudásukból és személyükből következne.
Dehát ugye a pénz nem náluk volt. Náluk "csak" a tudás...
És mégis: kellettek, és nagyon jó, hogy itt voltak. Hiszen nemcsak mi lettünk ettől boldogabbak, de ők is tanultak: megismertek bennünket, és látták, hogy itt is pezsgő élet van. Mégha kicsit időnként időutazás szagú is lehetett nekik.
(Apropó, tanulás: valahogy nyugaton és az USA-ban nem terjedtek el az sms falak. Így aztán nagyon kellemes élmény volt pár vendégelőadónak, hogy az előadás alatt elküldött üzenet azonnal meg is jelent mindenkinek. Igaz, web 2.0 előadásokon kint nem sms, hanem irc vagy hasonló "fal" szokott lenni.)
Utolsó kommentek