(Félre.) : amikor a drámában a szereplő nem a másik szereplőnek, hanem a közönségnek beszél.

Egy példa, a Hamletből:

  HAMLET        Ne engedje napon járni; a fogékonyság nagy áldás,
                de nehogy a leánya fogékony találjon lenni.
                Barátom, vigyázz.

  POLONIUS      Hogy értsem ezt? (Félre.) Mindig a leányomra céloz;
                de hiszen meg sem ismert először; halkufárnak mondott.
                Oda van, nagyon oda van már; hanem, igazán, magam is
                sok kínt állottam ki fiatal koromban a szerelem miatt;
                majd így jártam én is. -- Mi az, mit olvas, fönséges úr?

Innen.

(Félre.) - Nálam nem megy az rss. Szóltam már Sztahanovnak, de hátha a blogot hamarabb olvassa. Remélem, hamar megjavul. -- Nálatok még mindig megmaradt a hó?