Teleszemeteljük az egész világot, ez az egyik leglátványosabb kényelmetlen igazsága a civilizációnknak. Az ember felsőbbrendűként képzeli magát és nem érdekli, mennyire vágja tönkre a környezetét. Még akkor sem, ha ezzel pont saját magának okoz kárt. Leszarja. Szó szerint. Mert nem látunk az orrunknál tovább, fogyasztunk, termelünk, szemetelünk.

Miért lenne ez másképpen az interneten is?

Ha valaki próbált már komolyabban keresni információkat az interneten, akkor tudja, hogy a legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy a sok pontosnak kinéző találatból ki tudjuk szűrni a jót és frisset. Azt, amilyen nem spam, amelyik nem 2-3-4 éves, amelyik még igaz és pontos is.

Mert teszünk róla, hogy tele legyen szeméttel az internet. Mindenféle okosnak tűnő szótárakat készítünk, aztán jól otthagyjuk frissítés nélkül. És vajon mit ér egy 3 éve még igaz fogalom például az online marketingben? Vagy mit ér egy két évvel ezelőtt felrakott árlista? Egy már nem gyártott termék specifikációja? Egy nem kapható eszköz bemutatkozó oldala?

Pontosan annyit, amennyit gondolsz: szart se. Már elnézést.

Teszünk érte, hogy nehéz dolgunk legyen. Azt mondjuk, keresőoptimalizálunk, közben meg előrerángatunk érdektelen (bár betű szerint akár még releváns) tartalmakat is. Azt mondjuk, weblapokat gyártunk, aztán azt elfelejtjük elmondani az ügyfélnek, hogy nincs ám vége a kiadásoknak / munkának az átadással, a frissítés is fontos ám.

Igazi megoldás nincs. Persze tehetünk azért, hogy megpróbáljuk kifehéríteni magunkat: rendszeresen ellenőrizzük, hogy a kirakott információk igazak-e, frissítsük vagy töröljük az elavult dolgokat, és ahol ez fontos, könyörgöm, tüntessük föl, mikor készült például az adott árlista!

És végül: csak akkor készítsünk szótárat, ha értünk hozzá. Mert vannak meredek dolgok a neten...