A legegyszerűbb célzási mód az, ha olyan adatok alapján célzunk, amiket a felhasználó maga adott meg. Ilyen adatok pedig elég sok rendszerben a rendelkezésünkre állnak, nézzünk néhányat!

Ha egy közösségi oldalon - például az IwIw-en - beazonosíthatóak akarunk lenni, akkor megadjuk a nevünkön kívül a lakcímünket, de legalábbis a városunkat. Megadjuk a születési évünket. A végzettségünket. A családi állapotunkat. Sok esetben a telefonszámunkat is. Soroljam tovább?

Ha egy társkeresőbe regisztrálunk, akkor is hasonló mennyiségű adatot adunk meg. De ha vásárolunk egy webáruházban, akkor is megadjuk legalább a címünket. Ráadásul vannak olyan nyereményjátékok, amelyekben a részvétel feltétele az, hogy kitöltsünk egy elég hosszú kérdőívet, ami nemcsak az alap adatainkról szól, hanem fogyasztási szokásainkról is.

Igazi kincsesbánya ez!

Persze a hazai adatvédelmi törvényt ismerőknek az nem újdonság, hogy az adat megléte nem jelenti azt, hogy bármire fel is használhatjuk! Nézzünk egy példát: e-mailt csak annak szabad küldeni, aki ezt engedélyezte. Vagyis hiába kéri el egy webáruház az e-mail címünket, arra reklámot csak akkor küldhet ki, ha mi ezt megengedtük neki, ráadásként biztosítania kell a leiratkozás lehetőségét. Van még egy érdekes dolog, amit hajlamosak vagyunk nem venni tudomásul: a törvényhozó azt a féket is beépítette, hogy a személyes adatok kiadásának a hiánya nem lehet akadálya valamely szolgáltatás vagy játék igénybevételének. Vagyis: ha megadjuk egy regisztrációnál az e-mail címünket, akkor az nem működik, hogy csak akkor vehetjük a szolgáltatást igénybe, ha kérünk hírlevelet vagy engedjük a reklámlevelet!

Ez mind szép és jó, de a hazai szabályozás nem lép tovább (szerencsére, legalábbis reklámos szemmel). Vagyis ha belépünk egy szolgáltatásba, ahol megadtuk az adatainkat, akkor az alapján már célozhatja a hirdetéseket a szolgáltató. Például ha egy társkereső oldalon a 18-21 éves szegedi lányoknak akarok hirdetni, akkor azt elvileg megtehetem minden külön engedély nélkül: ha belép egy 20 éves szegedi lány, akkor olyan banner jelenik meg, amin a neki szóló üzenet van.

Persze ez azt is jelenti, hogy nagyon releváns ajánlatot adhatunk neki, így nagyobb valószínűséggel veszi észre és kattint a bannerre.

De ennek ára van. Értelemszerűen kevesebb megjelenés kell a célcsoport eléréséhez, mintha nem lehetne célozni, így a szolgáltatók felárat számolnak fel a célzások esetében - általában, bár kedvezményként ez el is engedhetik. Pedig a célzásnak nemcsak az az ára, hogy kevesebb megjelenést rendel a hirdető, hanem a technikai kivitelezés és persze közvetve az adatbázis használata.

Végül a fentiek mellett azért láthatjuk a megoldás korlátait: csak az ismert adatokra tudunk szűkíteni, másra nem, és ráadásként nem nagyon van védelem arra, ha valaki rossz adatot ad meg. Például ha a születési évet egy lehulló listából kell kiválasztani, akkor nagyon sokan az első számot jelölik. És ha az 1901, akkor azt.

Amikor jópár éve a Gyalogló Chat-nél dolgoztam, akkor például kimagaslóan magas volt a 80 évnél idősebb és a 6 évnél fiatalabbak száma - vagyis a valós elvárható adatokhoz képest sokkal több volt. Ezek valószínűleg rossz adatok voltak, így azokat a statisztikákban sem használtuk fel. De a kisebb eltérések kiszűrésére, az ál személyazonosság megállapítására már nem nagyon van lehetőség.

Szeretjük az adatbázis alapján történő célzást, mert jól le lehet vele képezni hagyományos célcsoportokat (pl. 18-25 éves nagyvárosi férfi), de tudnunk kell a korlátokat és a pontosság szintjét. Tehát ezt a módszert is okosan kell használni. Gondolkodva, mint minden más eszközt is.