A feleségem azt mondja gyerekes vagyok és mindig elsüllyeszti a hajóimat a kádban. (Woody Allen) (vagy valami ilyesmi, létezik legalább három változatban ugyanez) 

Amikor valaki felüt egy tíz évvel ezelőtti újságot, és abban talál valami cikket az internetről, akkor szinte biztos, hogy szerepelni fog benne a szörfözés a világhálón kifejezés. Vagy ha nem is így, de a szörfözés, az biztosan.

Eltelt tíz év, és nemhogy elfelejtettük ezt a kifejezést, hanem már szinte meg is kell magyarázni, mit értettünk ezen. Vagy megvan még? Nos?

De ki vette el tőlünk a szörfözés élményét? Amikor sokkal kevesebb oldal volt a neten, akkor miért volt kaland linkről linkre ugrálni, és most miért nem csinálunk már ilyet? Vagy csinálunk, csak máshogy hívjuk?

Én két főbűnöst "találtam", kik tehetnek arról, hogy a tengerparti laza pihengetést sugalló vízisport helyett mára sokkal inkább lett biznisz-lájk (jelentsen ez bármit is) a "világháló".

Az egyik bűnös a Google. Pontosabban a keresők, de ezen belül ugye a Google a hivatalos gonosz, tehát ő. (Vagy az.) Mert a kereső rámutat arra az oldalra, ami kell nekünk, és ha mást akarunk, akkor megint a keresőről indulunk. Vagyis már nem ugrálunk annyit a világháló hullámain.

A másik bűnös a web2. No nem a kifejezés, hanem az ezzel járó (vagy inkább: ekként azonosított) közösségi megoldások. Amikor ha valaki talál valami oldalt, megosztja. Én ha van időm Twitterezni/Csiripelni, akkor napi 3-4 linket minimum megnyitok onnan. Megnézem az ott található tartalmat, de nem lépek tovább, hanem lépek vissza.

Óvatos duhaj vagyok én is, mintha félnék a cápáktól.

Pedig a szörfözés jó dolog volt. De olyan gyerekes. És a web felnőtt, mára nemcsak úgy van, hanem használjuk is valamire.

"Nincs idő a szórakozásra."