Ritkán tudok azzal büszkélkedni, hogy szegedi vagyok. Sajnos. Az elmúlt jó sok évben kevés olyan dolog volt, amire büszke lehetnék. A politika, a háború és a tranzitforgalom csapdájában vergődött a város, és a háború elmúltával sem kezdett el javulni a helyzet. Eközben a politika bekötött szemmel vagy csak a jót szajkózza, vagy csak a rosszat tudja megmutatni (az egyik oldal ezt, a másik azt). Nincs ebben semmi különlegesség, ilyen az egész ország. Éppen csak eközben Szeged fakul, üresedik, a cégek egyre kevésbé látnak perspektívát.

És sokan el is jöttünk. Szülötte városom bár szeretem, de nem tudnék ott megélni - nem tudnám azt csinálni, amihez értek.

Éppen ezért nagyon becsülöm azokat, akik maradnak, és akik ott próbálnak elérni eredményeket. Egy régi kedves ismerősöm, Volford László is közéjük tartozik. Ő az egyike azoknak, akik miatt még van Szegeden valamilyen politikamentes közösségi élet.

Most például Made in Szeged néven egy érdekes kezdeményezést hoztak össze, és ráadásként ezen a héten egy rendezvénysorozatot is csináltak/csinálnak, a Szegedi Reklámhetet (ami technikai okokból van hamarabb, mint az országos).

Szeged nagyváros, de nem elég nagy. Talán az ilyen rendezvények segítenek abban, hogy méltó gazdasági szerepet is kivívjon magának, és ne csak a politikusok nyilatkozataiban fejlődjön a város, hanem legyen végre munka és legyen végre valami normális jövőkép.

Drukkolok a városomnak. Egy szegedi örökké szegedi marad.