Sok olyan ismert vagy kevésbé ismert ember Facebookos bejegyzését látom mostanság, amit azért osztanak meg nekem, mert mutatni akarják, nézzem meg, mennyire bunkó, vagy mennyire bután kommunikál.

Ezek a bejegyzések rendszeresen olyanok, ahol a tartalom még talán vállalható is lenne, de a megfogalmazás stílusa, a használt szavak, illetve az egész hangulata sokszor bicskanyitogató. Mégis, az adott ember követői az esetek nagy részében ezt lájkolják, sőt, egyetértenek vele. Ugye az ilyen jellegű "beszólós" bejegyzések egyik nagy hazai bajnoka Schobert Norbi. Nem is linkelek semmi konkrétat tőle, az Update Facebook oldalába bárki bele tud olvasni, akit érdekel.

De nem ő az egyetlen, aki "megenged" magának ilyen vagy olyan stílust. És az a vicces, hogy másoknál is működik. Vajon mi lehet ennek az oka?

Kezdem messzebbről. Az eddig megszokott céges kommunikáció minden esetben átment több szűrőn is. Nagyon ritka az az eset, amikor egy cég nevében egy és csakis egy ember beszél és nyilatkozik. Jellemzően a 10 fő alatti cégeknél látunk ilyet, de ott meg kevés a reklámra fordított pénz (volumenében), így az ilyen kommunikáció nem igazán látszik. És még ha hirdetnek is, akkor is próbálnak megfelelni valamilyen közösségi elvárásnak. A nagyobb cégeknél pedig mindig kialakul egyfajta közös stílus, ami tetszik a cégvezetőknek, a marketingnek, a PR-nak, és feltételezik, hogy vevőknek is. Hogy lehetne másmilyen, bevállalósabb? Igen, lehetne. De mi van, ha nem jön be? Kinek a fejét veszik akkor? Inkább marad a biztonsági játék...

Aztán megjött a Facebook, és azt láttam, hogy ugyanezen elv mentén készülnek a hivatalos kommunikációk is. Az eredmény? Természetesen a dögunalom, a kommentek, lájkok hiánya. Aztán szép lassan kiderült, egy-egy beszólás, egy-egy eltérő szöveg hatást gyakorol. Hirtelen több lett a lájk, a komment, a megosztás. Kiderült, hogy bár ezek a szövegek megosztják az embereket, de érzelmeket váltanak ki (és ez ugye fontos), ezért sokkal több emberhez eljutnak.

Innen már csak egy lépés, hogy kiderüljön: ha valaki "hozza saját magát" vagy ne adj isten rájátszik erre, akkor bizony az amúgy bunkónak nevezett stílus is működik! A dolog egyébként azért is jól működik, mert a Facebookon a rajongóknak kommunikálunk. Azoknak elsősorban, akik szeretnek minket. Márpedig, akik szeretnek, ott működik a kognitív disszonancia, és megmagyarázzák maguknak is, hogy ez a stílus tök jó, milyen igaz és szép.

A rajongók kicsit úgy működnek, mint a hívők. Nem igazán kritizálnak, ha hisznek bennünk. Elfogadják ezt, sőt, előbb-utóbb ők maguk teszik ezt normává.

Mert ne felejtsük el: a mindennapi életben a beszélt nyelv stílusa messze áll a reklámoktól. Az átlag vevő nem irodalmi műveltségéről híres. Így aztán romlik az átlag reklám és az átlag kommunikáció is, a fent leírtak miatt. Hatást akarunk elérni, minden áron. Bulvárosodunk. És ennek részei a bunkó beszólások, kiszólások, megosztások.

Ilyen lesz a stílus. De ez valahol jó is: ha a célcsoportunk pont nem ezt szereti, akkor majd azzal tudunk kilépni a tömegből, hogy nem leszünk bunkók. És akkor hirtelen majd az érték válik értékké... vagy mi.