Az elmúlt egy évben elég hektikusan, de használtam a Foursquare-t. Jellemzően három esetből kétszer elfelejtettem bejelentkezni, olyan is volt, amikor egész egyszerűen nem működött, vagy a hely nem volt fönt (és nem volt időm föl se vinni), de több helyen lettem major (játszótéren, lányom iskolájában, haha). Érdekes játék ez, bár olyan sok gyakorlati hasznát még mindig nem látom magamnak - viszont néhány ügyfelemnek igen. Ezért is használtam.

Aztán jött a nyár, és nem volt kedvem folytatni. Úgy voltam vele, most nyaralok, ezzel minek fárasztani az ismerősöket, nem jelentkezem be sehonnan. És azóta sem.

Pár napja fel is tettem a kérdést: visszaszokjak?

És most úgy gondolom, igen. Legkésőbb szeptember elejétől, de újra fogok Foursquare-ezni. És ennek kapcsán eszembe is jutott egy érdekes dolog, amire igazán jó a Foursquare használata. Mégpedig arra, hogy el tudjak bújni, ha akarok. Hogy miért? Hogyan?

A miért egyszerű: vannak olyan megbeszélések, olyan ügyfelek, olyan munkák, amikhez senkinek semmi köze. És van, amikor az ember csak pihenne egy kicsit - azt sem kell mindig megmutatni.

A hogyan? Az a trükk. Azt kell tenni, hogy folyamatosan, sokat kell használni a Forsquare-t. Állandóan be kell jelentkezni, naponta akár 10-15 alkalommal is. Az ismerősök ezt látják (hála a Facebook és Twitter megosztásnak), és akaratlanul is tudják, az ember mit csinál. És a rendszeresség miatt már nincs is más dolgunk, ha el akarunk bújni egy kis időre, mint egyszerűen nem bejelentkezni. Mivel amúgy mindig bejelentkezünk, ezek után a nem bejelentkezés, ügyesen használva, valójában egy kis digitális bújócska.

Hogy amúgy ennek mi az értelme? Miért kell egyáltalán használnom a Foursquare-t? Ezt nehéz megmagyarázni. Ki kell próbálni, megtapasztalni, összefutni in-real-live emberekkel, mert látod-látja, hogy épp-ott-vagy, élvezni a technika adta lehetőségeket. Ha meg valaki ezt nem érti, nem érzi, annak úgyis mindegy. Ő örökké el van bújva. Digitálisan legalábbis.