Elég régóta internetezek, de kb. 2005 óta, vagyis hét éve nem igazán szakadtam el a hálótól, jellemzően naponta nézem a leveleimet és az egyéb információkat. Az első hosszabb kihagyás volt a mostani: gyakorlatilag hét napon át semmilyen internet kapcsolatot nem használtam. Ennek csak részben voltak technikai okai, részben saját döntés is volt. Persze ezt jelentősen segítette, hogy Tunéziában nyaraltunk, ahol mobilt nem használtam, és a szállodában gyakorlatilag nem volt wifi.

A mobilt konkrétan le is raktam, így kb. a második napon azt vettem észre, hogy a szobakulcsot veszem ki a zsebemből, és kezdem nyomkodni automatikusan, hogy megnézzem a leveleimet - persze sikertelenül... Na ja, a leszokás nem egyszerű! De úgy a harmadik naptól egészen kitisztultam, azt hiszem. És volt szerencsém egy kicsit marketinges szemmel is körülnézni, természetesen.

Az első és legfontosabb megállapításom - és aki járt már bármilyen arabok lakta országban, ezt meg is fogja erősíteni -, hogy a legfontosabb kommunikációs csatorna a személyes kapcsolat, vagyis a beszéd - és ami talán kicsit furcsa európai (Vagy félázsiai? Egy hétig politikával sem foglalkoztam, mi most a direktíva?) szemmel, az érintés. Vagyis szóban próbálnak meggyőzni, és ha tehetik, meg is fognak, rád teszik a kezüket, ezzel nyomatékosítva a figyelmüket. Mert tényleg figyelnek rád, és tényeg el akarnak neked adni, mert ebből élnek.

És talán ez az, amit nagyon jó lenne megtanulni tőlük. A másik emberre való figyelés. A szálloda melletti boltban például, amikor az egyik eladó látta, hogy a kezemben van két áru is, odajött, és a kezembe nyomott egy kosarat. Hogy segítsen (és persze egy kosárba több dolog fér, hátha telepakolom). Ösztönösen optimalizálnak, hogy hatékonyabban adjanak el.

Persze, Tunézia már nem Európa, sok tekintetben nem az. Például az a kosz, ami ott mindennapos, az nálunk teljesen szokatlan. Még egy-egy fesztivál helyszín is tisztább a buli után, mint ott egy mellékutca. A közlekedés, a viselkedés, minden jelentősen eltér az általunk megszokottaktól. Ugyanakkor elsétáltam a nem üdülőövezetbe is, és a helyieknek szóló üzleteket, szolgáltatásokat is megnéztem. És ebben nagyon hasonlóak vagyunk.

Este focit néznek, együtt, a kávézókban. Ahol egyébként természetesen van ingyen wifi, ha iszol egy kávét (ami 1 dinár, vagyis kb. 140-150 Ft). Vannak persze csak internetezős helyek is, a cégéren ismerős feliratokkal (Facebook, MSN, Twitter). És a fiatalok este eljárnak bulizni, jobbára európai kocsikkal. 

Érdekes egyébként, hogy webes kommunikációra utaló jelek nem nagyon vannak. Se webcímek, se email címek, főleg nem Facebook vagy Twitter - legalábbis én nem találkoztam vele. De ez a fentiek fényében nem is volt annyira furcsa, hiszen jobbára "itt és most" akarnak szolgáltatni.

Afrika messze van, még ez az északi része is. Sok tekintetben. És mégis, van mit tanulni tőlük, igaz, mi is tudunk tanítani nekik. A sok kulturális különbség ellenére is.