Több olyan ügyfelünk is van, akiknél a feladatunk a közösségi média jelenlétek figyelése, riportolása. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy ha az előre egyeztetett témákban az adott cégről valahol írnak, akkor azt meg kell találjuk, és egy online felületen keresztül átadnunk az ügyfélnek.

Vannak erre szoftverek, amik a keresést megoldják. Mi a Neticle-t használjuk, ami bevált, de a hazai piacon fontos szereplő a SentiOne is. A munka egy részét tehát szállítják nekünk. De ezeket át kell néznünk (egyes ügyfeleknél még angolra is fordítanunk), és adott esetben javasolnunk kell reakciókat is.

Nos, ennek következtében iszonyú sok kritikus véleménnyel találkozunk. És azt kell mondjam, ezek színvonala valahol az óvodás csúfolódás és a kocsmai anyázás szintjén mozognak. Az, hogy a helyesírás csak mint távoli, elérhetetlen hegycsúcs a vélemények íróinak, talán nem meglepetés. De az a mennyiségű frusztráltság, ami ezekből kiderül, több, mint szomorú. Iszonyú, hogy egyes emberekben mennyi düh és megbántás van, és az még iszonyúbb, ahogy az online felületeket használják terápiás céllal.

A másik, ami feltűnő, az az empátia teljes hiánya. Nemcsak a cég felé - ez végső soron valahol érthető is -, hanem a többi fogyasztó felé. Az egymás sértegetése nemzeti sport. A másik lenézése, dehumanizálása szinte természetes.

Azt gondolom, a vélemény- és vitakultúra még úgy is a béka segge alatt van, hogy az esetek döntő többségében pontosan beazonosítható, ki az, aki írta az adott szöveget. De ez valahogy nem érdekli őket.

Miért írom én mindezt le? Aki kicsit is tölt arra időt, hogy kommenteket olvasson, az már találkozott ezzel a jelenséggel. De aki nem a közösségi médiában éli az életét, az csak akkor találkozik ezzel a rengeteg negatív véleménnyel, amikor a saját vagy a cége Facebook oldalán megjelennek a kritikák. Vagy amikor megkapja az első jelentéseket, miket is mondanak a cégéről az emberek.

Ömlik a szemét a közösségi médiában. A tartalom szinte már el is sikkad a stílus és a káromkodás mögött. A jogos vagy jogtalan sérelmek, a problémák és botlások olyan mértékű indulatokat váltanak ki, hogy arra fel kell készülnünk az üzleti kommunikációban is.

Meg kell mondjam, sokszor nagyon nehéz higgadtan reagálni az ilyen véleményekre, pedig ez a megoldás. A saját felületeinkre érkezett véleményekkel viszonylag egyszerű foglalkoznunk: a teljesen vállalhatatlanokat töröljük, a jogosokra válaszolunk, és lesz néhány, amit csak elrejtünk... De amikor nem a mi felületünkön megy az anyázás, ott csak az a döntés marad, hogy válaszolunk-e vagy sem. És sajnos amikor az indulatok hevesek, egy bármilyen jól megfogalmazott válasz is csak tovább szítja a tüzet. Így válaszolni akkor és csak akkor érdemes, ha az adott beszélgetés, felület olvasott, könnyen megtalálható, és ha a válaszunk elsősorban azoknak szól, akik csendes szemlélőként követhetik azt (vagy a jövőben megtalálhatják).

Meg kell tanulnunk és el kell fogadnunk: a közösségi médiában az indulatok uralkodnak. Sajnos a véleményekben is.