Az utóbbi években egyre népszerűbbekké váltak azok a marketinges megoldások, amelyek egyrészt olcsóak, másrészt újszerűek. A címben említett megoldás az egyik legismertebb "nem hagyományos" forma, érdemes erről egy kicsit többet is tudni.
A vírusmarketing (viral marketing) elve végtelenül egyszerű: a reklámot (az üzenetet) azok terjesztik, akiknek szól. Egymásnak küldik vagy adják tovább, mert érdekes, hasznos vagy csak egyszerűen cool. A neve azért vírus, mert vírusszerűen terjed.
Ennek a fajta hirdetésnek az igazi közege az internet, de nemcsak ott lehet használni. Az internet adta lehetőségek viszont olyan szélesek, hogy mára szinte csak itt találkozunk ezzel a hirdetési formával.
A vírusmarketing esetében minden a kreatívon múlik. Olyan reklámot kell csinálnunk, ami elég érdekes ahhoz, hogy ezt elküldjék egymásnak az emberek. Ez lehet egy rövid video, zene, kép, esetleg szöveg - egyszóval bármi, ami hozzácsapható egy e-mailhez vagy letölthetővé tehető a neten.
Nincs olyan recept, ami a tökéletes vírus kreatív készítését leírná. Egy-egy jó ötlet, meghökkentő képsor, nagyon szép vagy iszonyúan szörnyű zene mind lehet a tuti befutó. Az sem segít, ha nagyon sok pénzt beleölünk a kreatívba, és az olcsó kreatív sem biztos, hogy sikeres. Mégis, vannak olyan szabályok, amikre oda lehet figyelni, és ezek segítenek a jó kreatív elkészítésében: az eredménynek mindenképpen érzelmeket kell kiváltania, egyszerűnek kell lennie (azaz a megértéséhez nem kell többször újra megnézni), könnyen terjeszthetőnek kell lennie, és ne uralkodjon benne az üzenet.
A terjesztését viszont meg kell szervezni a vírusreklámnak. Mert az egy szerencsés dolog, ha azonnal felkapják és küldözgetik, de ha az első lépésben több ponton tudjuk indítani a kampányt, akkor jelentősen növelhetjük a hatékonyságot.
A terjesztés szempontjából fontos, hogy a hirdető nyíltan felvállalja-e a reklámot, vagy attól valamiért elzárkózik-e.
Ha felvállalja, akkor a terjsztés elindulhat a saját csatornákon: partnereknek történő elküldéssel, a cég weboldalára történő elhelyezéssel, a dolgozók ismerősöknek való elküldésével, az esetleges rajongói tábor bevonásával (pl. együttes esetén, ha új CD-t vagy DVD-t vezetünk be).
Ha cég nem vállalja a reklámot, de mégis ők csinálták, akkor a terjesztés legjobb módja a nyílvános elhatárolódás, esetleg ezt egy kicsit megpezsdítve valamilyen külső csoport tiltakozásával reklám miatt. (Ez könnyen elérhető, ha "véletlenül" megkapják a hirdetést...) Erre nagyon jó példa volt pár éve az a Ford Ka reklám, ami túl jó volt ahhoz, hogy a Ford ne tudjon róla, de mégis elzárkóztak előle, miközben állatvédő csoportok tiltakoztak miatta (két reklámfilm volt, az egyikben az autóra rámászó macskát a motorháztető elpasszolta jó messzire, a másikban a tetőablakon beleső macskának a feje lett elválasztva a test többi részétől a tetőablak becsukódásával).
Az utóbbi terjesztési mód kockázatos: ha túllő a hirdető a célon, akkor már uralkodóvá válhat a negatív üzenet is a célcsoport körében, míg ha kiderül, hogy mégis köze van a dologhoz, akkor a lebukás teszi kínossá az ügyet.
Azt is fontos még tudni, hogy a vírusmarketing nem tervezhető úgy, mint a médiás megjelenések. Ha el is indul a maga fertőző útján a reklám, az még nem jelenti azt, hogy a célcsoport pár napon belül találkozik is vele.
Akkor használjunk vírusmarketinget, ha van időnk kivárni az eredményét. És ne ez legyen a kampány egyetlen eleme. Ez egy kiegészítő elem lehet, annál nem több - de nem is kevesebb.
Utolsó kommentek