Tételezzük fel a következőket 2015-ben:
- Magánhasználatra minden digitális alkotás jogdíjmentes, szabadon terjeszthető, másolható (könyv, zene, stb), akkor is, ha tegnap jött ki a gyárból.
- A programokkal még nem tudom, mi legyen, ott szabad a gazda (gondolom úgyis SOA lesz egyébként, de akkor mi fut majd a desktopomon?)
- Az alkotóknak (írók, zenészek, színészek, rendezők stb.) továbbra is képesnek kell lenniük megélniük abból, amit igazán szeretnek csinálni (írás, zenélés stb…), nem feltétlenül kell körülajnározott milliomosoknak lenniük (ház a Karib-tengeren, 8 millió egy évadért… mire?).
Miből is élhetnek meg a zenészek, ha nem a reklámokból? Ahogy a kereskedelmi tévék is reklámokból élnek, úgy a zeneszámok is reklámokkal lesznek telítve. Van már erre példa, el se kell menni a jövőbe:
Rapülők: Piti vumen
3. refrén:
És a tanulság? – Ami édes, lenyeli.
A reklám helye pedig itt következik.
Ha győzni akarsz, csak egy dolgod marad:
Hogy ne verd meg magad és te leszel a nyerő, – Winner, winner!
És bárhol kinő az érzés, amiből jól esik a repeta,
Ha reped a jég a szíveden a végén.
Kiderülhet az is, hogy kinevet a jégkrém.
(A Winner volt akkoriban az Eskimo jégkrémek egyike.)
Nos akkor lássunk egy jövőbeni bejegyzést:
Mióta megoldotta a Google, hogy a zenei részletekre is lehessen keresni ha több-kevésbé helyesen feléneklünk egy dalt, és a számokba beépített hirdetés mérhető, nagy népszerűségnek örvend az a program, amely tetszés szerinti hirdetést beleszerkeszt a régi zeneszámokba. Ugyanakkor fogyasztók egy kisebb csoportja tiltakozott a zenék ilyen megváltoztatása ellen, és az USA-ban az első per is elkezdedőtt már. Lehet, visszatérünk a reklám nélküli, fizetős zeneletöltéshez?
Utolsó kommentek