Tételezzük fel a következőket 2015-ben:

• Magánhasználatra minden digitális alkotás jogdíjmentes, szabadon terjeszthető, másolható (könyv, zene, stb), akkor is, ha tegnap jött ki a gyárból.
• A programokkal még nem tudom, mi legyen, ott szabad a gazda (gondolom úgyis SOA lesz egyébként, de akkor mi fut majd a desktopomon?)
• Az alkotóknak (írók, zenészek, színészek, rendezők stb.) továbbra is képesnek kell lenniük megélniük abból, amit igazán szeretnek csinálni (írás, zenélés stb…), nem feltétlenül kell körülajnározott milliomosoknak lenniük (ház a Karib-tengeren, 8 millió egy évadért… mire?).

Miből is élhetnek meg a zenészek, ha nem a reklámokból? Ahogy a kereskedelmi tévék is reklámokból élnek, úgy a zeneszámok is reklámokkal lesznek telítve. Van már erre példa, el se kell menni a jövőbe:

Rapülők: Piti vumen

3. refrén:

És a tanulság? – Ami édes, lenyeli.

A reklám helye pedig itt következik.

Ha győzni akarsz, csak egy dolgod marad:

Hogy ne verd meg magad és te leszel a nyerő, – Winner, winner!

És bárhol kinő az érzés, amiből jól esik a repeta,

Ha reped a jég a szíveden a végén.

Kiderülhet az is, hogy kinevet a jégkrém.

(A Winner volt akkoriban az Eskimo jégkrémek egyike.)

Nos akkor lássunk egy jövőbeni bejegyzést:

Mióta megoldotta a Google, hogy a zenei részletekre is lehessen keresni ha több-kevésbé helyesen feléneklünk egy dalt, és a számokba beépített hirdetés mérhető, nagy népszerűségnek örvend az a program, amely tetszés szerinti hirdetést beleszerkeszt a régi zeneszámokba. Ugyanakkor fogyasztók egy kisebb csoportja tiltakozott a zenék ilyen megváltoztatása ellen, és az USA-ban az első per is elkezdedőtt már. Lehet, visszatérünk a reklám nélküli, fizetős zeneletöltéshez?