Érdekes látni, hogy nemcsak a hirdetők szoktak bizonytalanul mozogni az online reklámpiacon, hanem sokszor a kisebb tartalomszolgáltatók (weboldalak) is. Sőt, néhány nagyobb esetében is látom, hogy nincsenek teljesen tisztában azzal, mit csinálnak, mit akarnak.

Egy weboldal a hirdető szemével elsősorban nem a tartalma miatt különleges. Az első szempont az: vajon kit is sikerül azon az oldalon keresztül elérni? Nem az fog érdekes lenni, most éppen milyen új rovat indult, hanem az, hogy a hirdetőnek fontos célcsoportból hányan járnak ott a kampány alatt, és ha már ott vannak, akkor ők mennyire aktívak.

Azaz a hirdetési felület eladásánál nem a weboldalt kell eladni, hanem az olvasókat! Ez nagyon nagy különbség, amiből két dolog következik.

Először is nem kell olyan tartalom, olyan rovat, amit majd a hirdetők fognak szeretni. A hirdető a releváns olvasót szereti, ha ők ott vannak, akkor a többi már csak technológiai részlet (azaz mivel és milyen intenzitással érjük el őket).

Másodszor: a médiaajánlat ne arról szóljon, milyen az oldal. Akit ez érdekel, az kattint kettőt és megnézi. A médiaajánlat arról szóljon, ami nem látszik: kik látogatják az oldalt, a szolgáltatást és milyen gyakran.

És akkor üzenem minden kedves érdeklődőnek:

Ha a fentiek alapján átgondolta a médiaajánlatot, akkor már csak egy dolgot nem szabad elfelejteni: senki más nem fogja eladni a hirdetési felületeket, csak a laptulajdonos. Nincsenek csodák, nincsenek mindenttudó networkök, nincsenek szuperolcsón és szuperhatékonyan dolgozó ügynökök. Munka van, ami pontosan ugyanúgy a laptulajoknak a sara, mint a tartalom, illetve a szolgáltatás minősége.