Egy weboldal tervezése során van egy időszak, amikor a lehetséges funkciókat szedjük össze: mi legyen az oldalon, milyen tartalmi és szolgáltatásbeli elemek. Mitől lehet érdekes, mitől lehet interaktív az, amit csinálunk. Mi fogja majd meg az embereket, mitől lesz szép, érdekes, tartalmas a felhasználók számára az új lap, amit készítünk.

Ilyenkor jöhetnek a vadabbnál vadabb ötletek, ilyenkor lehet elszakadni a valóságtól, ilyenkor lehet összehordani mindent, ami eszünkbe jut. Mert csak a következő lépés lesz a szelektálás, annak eldöntése, mi marad bent.

Ez a szelektálás pedig két részből áll. Fogjuk az összes ötletet, és megnézzük, reálisan mi valósítható meg. Reálisan, azaz időben és árban még elérhető módon. A másik rész érdekesebb: fogjuk újra az összes ötletet, és azt nézzük meg, hogy a mi célcsoportunk számára melyik lehet érdekes, melyek azok, amik majd elősegítik az oldal célját.

Mert persze már jóval korábban tisztáztuk az oldal célját és a célcsoportot is.

Ha tehát megvan az, hogy mi tetszik a célcsoportunknak, akkor megnézzük, melyik ötletek azok, amik símán megvalósíthatóak. Aztán pedig külön megnézzük azokat, amik megvalósítása drága vagy csak nehezen lehetséges, és újra felmérjük: tényleg kell-e a célcsoportnak. Ha igen, akkor már csak meg kell találni a megfelelő megoldást a programozásra, ha van. Ha nincs elérhető, akkor tegyük félre kivánságlistába: most nem kell, de jó továbblépési lehetőség.

Ha pedig megvannak a célcsoportnak szánt szolgáltatások, akkor léphetünk is tovább a menürendszer felé. De az már egy másik történet.