Tanulás, nevelés, környezet és az öröklött tulajdonságok - sok-sok befolyásoló tényező, hogy az ember mire lehet képes. Tegnap nézegettem YouTube-on azt az egyszerű mobile phone sales man-t, aki egyik napról a másikra ünepelt operasztárrá vált egy tehetségkutató műsorban - az csak a furcsa, hogy ezzel a hanggal eddig nem ez volt.

A hat éves lányom például meglepő magabiztossággal kezeli a fényképezőgépet, jó a témalátása, de ami igazán megdöbbentett, az a videók készítésének a természetessége. Számára nincs abban semmi különleges, hogy csináljon egy 2-3 perces felvételt, amiben néha ő maga is belebeszél a kamerába. Persze nem tudja megvágni, és a témák is igazi óvodások - dehát hat éves. Mi lehet belőle tini korára, ha megmarad addig az érdeklődése?

De ezek inkább készségek, nem tanult dolgok. Alapnak jók, de csak annak. Megadják a lehetőséget, hogy az adott területen elkezdjen komolyan tanulni az, akinek tehetsége van. Márpedig tanulni érdemes, meglepően kevés ráfordított idővel meglepően sokat fejlődhet az ember.

Bevallom, hónapok óta kacérkodom a gondolattal, hogy ki kellene próbálni a netes videós műfajt. De egyelőre se témám, se időm nincs rá, és inkább csak vágyálom ez, semmint biztos terv a jövőre nézve. De most, hogy elolvastam Geri írását, ismét kedvet kaptam kipróbálni magam. Időm még nincs, de kaptam egy jó kis kapaszkodót, mintegy vonalvezetést, mire érdemes mindenképpen odafigyelni. Jó írás, nem kevés szerkesztőnek ajánlanám megnézésre.

Persze ettől még nem válik igazi vloggerré, az is lehet, csak a winchesteremnek gyártók majd anyagokat - a publikálás megköveteli az önkritikát és a nem-et mondás lehetőségét is, hacsak az ember nem akar közröhej tárgyává válni.

De a jövő mindenképpen a mozgóképpé (is), a kis videóké lesz. Ha az ember megtanulja használni, sokkal többet és sokkal egyszerűbben át tud benne adni, mint egy 2-3 bekezdéses írásban. A technikai alapok már adottak, az eszközök itt vannak a kezünkben, már "csak" használni kell megtanulni azokat.