Az internetben az a jó, hogy bárhonnan bármit el lehet érni. Nade ebbe is jól beleugatnak a jogtulajdonosok: van, amit nem szabad mindenkinek megmutatni. Az internet technológiája pedig elvileg ebben segít. Vagy mégsem?
De előbb lássuk ennek a felhasználói oldalát: az ember megszokja, hogy használ egy szolgáltatást - pl. Forma1 edzéseket néz online -, aztán amikor más országban jár mondjuk nyaralni, rádöbben, hogy hiába hozta a notebookját, hiába vett valami előfizetést a hotelben, lemarad a látványról, hiszen ebben a másik országban már nem jogosult elérni az élő közvetítést.
Mert a felhasználók kizárása olyan módon történik, hogy csak azt nézik, honnan internetezik: az IP cím számít, semmi más.
Ebből aztán két dolog következik: a felhasználói élmény megváltozik, amint más országból jön, és elkezd megoldást keresni ennek feloldására.
Mert van megoldás, és ettől válik a dolog valójában fölöslegessé: ha egy adott ország beli proxy-ra fel tudunk jelntkezni, akkor onnantól már belföldiek leszünk, és máris megy minden, amitől eddig el lettünk tiltva.
Minél több ilyen lokalizált szolgáltatás lesz, annál több felhasználó tanulja majd meg, hogyan is működik ez a gyakorlatban. És akkor két dolgot tehet a szolgáltatások üzemeltetője: vagy bezár, vagy olyan üzleti modellt talál ki, amelyben nem kell korlátoznia az elérést.
A dolognak különös aktualitást ad az, hogy az Olimpia közvetítésében is fogják ezt használni több helyen is.
Nem tudom, meddig lehet elavult üzleti és jogi modellekkel együtt élni. Tény, hogy a törvényi tehetetlenség hatalmas. De ha a jogvédő szervezetek nem lépnek időben, és nem fogadnak el olyan szabályozást, amely bár kisebb bevételeket jelent nekik, de megfelelnek a valós igényeknek, akkor a felhasználók átlépnek rajtuk, és semmi bevételük nem lesz. Vagy ami lesz, azt elköltik jogászokra és olyan technikákra, amelyek már a kitalálásukkor halálra vannak ítélve.
Utolsó kommentek