Tavasz van és kitört a béke,
Vadászatnak, hajtásnak vége.
Boldog, mert megint túlélte,
Énekel és nevet az égre.Fut a nyúl a mezőn és énekel
Nagyon ciki, de már nem bírom magamban tartani a véleményemet a hazai (bulvár) szponzoráció orvosi lováról: a Futóblogról. A Futo.blog.hu címen található blog valójában a Nike által szponzorált webkettes médiamegjelenés, amit az Index.hu, az egyik vezető hazai tévétársaság portál szemérmetlen módon nyom is. Néha utalva a dolog szponzorációs jellegére (amikor az Index címlapos blogketrecben nem narancssárga, hanem zöld színű a kiemelés), néha erre sem figyelve.
De mi is a bajom ezzel? Miért kell nekem itt most fikáznom egy izzig-vérig marketinges megoldást? Savanyú a szőlő, vagy mi? - kérdezhetné az Index címlapról érkező hozzánemértő kommentezők hada. Ezért mintegy megelőzve a választ, összeszedem, mi nem tetszik. Aztán leírom azt is, mi az ami tetszik benne.
Ami nem tetszik:
Ez egy szponzoráció. Olyan valami, ami kőkemény reklám. Így a reklámokat szabályozó törvények erre is vonatkoznak, azaz például jól láthatóan és egyértelműen fel kell tüntetni a dolog reklámjellegét. A lap alján elhelyezett mondat sem nem jól látható, sem nem egyértelmű - mert pl. mi vagy ki az a Nike? Egy görög szárnyas istennő? Avagy? (Tudom, belekötök a fába is... de nézzük csak meg, milyen komoly felhasználási feltételek vannak a Nike - magyarul nem beszélő, de Európának szóló - céges oldalán!)
Szép dolog az, hogy ismert emberek adják az arcukat egy-egy szponzorációhoz. Ezzel ugyanis legitimálják a terméket, azt mutatják, hogy "ez annyira jó, hogy még én is ezt használom". (Figyelem, most személyeskedés következik!) A három blogger közül kettő esetében ezzel nincs is igazán probléma: Angelday független blogger, más területen már megszoktuk tőle a határozott és elkötelezett evangelizációt, így nincs semmi baj, ha újabb játékszert talál magának. A TotalCar-ból megismert Winkler Róbert is olyan valaki, aki az utóbbi években több dologhoz is adta a nevét, így nincs abban meglepő, ha ilyen helyen találkozünk vele. Nade mit keres itt Uj Péter? Ő nem blogger, ő újságíró, sőt, főszerkesztő! Annak a sajtóterméknek a főszerkesztője, amelyik folyamatosan teret ad a szponzorációs felületnek. Független újságírás? Belső Indexes policy? A reklám nem befolyásolja a tartalmat? Ugyankérem, ez már nem létezik, UP ezzel a lépéssel mindezt zárójelbe teszi: a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad. Az egészben a szakmai visszhang a furcsa: eddig bárkivel beszéltem erről, senki nem értette, hogy ez most így hogy. Nem voltak megértők, nem voltak hát persze kell ez a mai világban kommentek. Értetlenkedés volt.
Szeretem a sokat frissülő blogokat, főleg, ha szólnak valamiről. De mára futóblog mérgezésem van. Ez a bejegyzés is csak azért születik meg, mert már sok. Ismert jelenség a reklámok kiégése: amikor egy alapvetően nem rossz spot túl sokat pörög, és már nem ér el pozitív hatást, érdektelenné válik, hovatovább zavaróvá. Na, ezt érzem én most a futóblognál: túl régóta megy, egyre kevesebb új dolgot mutat, olyan véget nem érő valami, ami lassan adblockerért kiált. Lehet, csak én érzem így?
Végül a legnagyobb problémám az, hogy nem akarok ettől Nike cipőt venni. Nem érzem a késztetést arra, hogy a következő cipőm ilyen márkájú legyen - félreértés ne essék, nemcsak utcán koptatom a sportcipőket, heti rendszerességgel sportolok. Tudom, nem én vagyok a célcsoport, kiöregedtem, meg minden. Lehet, ha tíz évvel fiatalabb lennék, bejönne a cucc. Bár valahogy nem érzem benne az átütő erőt.
Ennyit az előrehozott feketelevesről, és lássuk, milyen pozitívumokat találtam.
Nagyon tetszik, hogy a fiatalos célcsoport elérésére merték a blogot, mint eszközt használni. Ezzel egészen biztosan eljutnak olyanokhoz is, akik potenciális vevők, és más csatornákon nem lehet megszólaltatni őket.
Nagyon jó, hogy arcot kap a blog! Ráadásul azonnal hármat, és ismert arcokat. Ezzel egyrészt eleve garantált egy alap olvasottság, másrészt jelentősen elvesz a dolog a marketing ízéből: emészthetővé teszi a reklámot. Nincs személytelen üzenet, nincs rátukmáló tartalom.
A sok bejegyzés mind igyekszik másról szólni. Nem azt járják körül, miért és mitől jó a termék, hanem próbálnak valódi tartalmakat gyártani: igazi blogbejegyzéseket. Személyeset, olvashatót, élvezhetőt. Sikerül beleérezni a blogok hangulatába, azaz egy-egy postban nincs benne az izzadságszag (illetve dehogynem, a tartalmuk miatt, haha, de amúgy nincs bennük - ha érthető vagyok).
Több elérő pozitív dolgot nem írok, csak a fentieket tudnám permutálni, de talán a lényeg átjön: jó az ötlet, profi a megvalósítás, bár vannak még hibák, és határozott véleményem, hogy a kevesebb több lenne. Mindent összevetve kellett egy ilyen megoldás a hazai blogszférában, hogy a fenti tapasztalatokkal szembesüljünk. Így a következő blogszponzorációs megoldás már sokkal jobb tud lenni.
Utolsó kommentek