Ha valaki elkezd a weben böngészni, akkor nagyon hamar szembesül azzal, hogy a céges oldalakat két nagy csoportra tudja bontani. Az egyik fajtában azok vannak, amelyeknél a tartalom egyszerre csak egy-két képernyőt foglal el, és menüpontok segítségével lehet megtalálni az információkat. A másik fajta meg olyan, mint a kutyanyelv: hosszú. Vagyis a lap tetején elkezdi olvasni az ember, és csak görget-görget lefelé, ahol találja az újabb információkat. Az ilyen oldalaknak jellemzően nincsenek menüi, csak maximum egy-két funkcionális aloldala.
De vajon melyik a jó vagy jobb? A különbség inkább stílusbeli, vagy van valami más oka? És én melyiket válasszam, ha weboldalt akarok készíteni?
A két fajta megközelítés alapvetően szemléletmód beli különbségeket takar, és persze egyfajta stílust is. De talán a szemléletmód az, ami a fontosabb. Az alap tézis az, hogy a felhasználók nem szeretnek kattintani, vagyis minden egyes kattintási "kényszer" miatt felhasználókat veszítünk el. Ezért ne legyen kattintás, mutassunk meg mindent egyben.
Ráadásul tegyük ezt úgy, hogy ne is legyen módja a felhasználónak elmenni: linkek nem kellenek, csak a szöveg, képek, kiemelések, hogy jól lehessen látni, mit akarunk. Mutassuk meg, mi az üzenetünk, és lehetőséget se adjunk gondolkodni!
Ismerős? Ilyen egy jó ügynök. Ilyen egy Network 21-es előadás. Ilyen az, amikor felhív egy unott női hang, és lelőhetetlenül sorolja, miért is kell nekem elmenni egy előadásra, ahol fannnntasztikus! ajánlatban lesz részem. Lelőhetetlenek, határozottak, és sablonosak, nem?
Ezek a fajta weboldalak tehát a "ne gondolkodj, tedd azt, amit én mondok!" marketinges irányzat rábeszélő technika webes megfelelői. Aki nem szereti az ügynököket, aki az AMWAY előadás 20. percében feláll és a tűzhelyen felejtett tejre hivatkozva hazamegy, aki lecsapja mondat közepén a telefont, az ezt sem fogja szeretni. Igaz, nem tudatosul ez, csak valahogy furcsa. Olyan megfoghatatlanul erőszakos. Olyan "nem az én világom" viszkető érzés ez.
Aztán vannak azok (jó sokan), akiket igenis meg lehet győzni a fenti módszerekkel. Számukra az ilyen weboldalak "bejönnek". Nem kell gondolkodni, elég csak követni a remélhetőleg logikus gondolatmenetet, és a végén már meg vagyunk győzve arról, hogy milyen hülyék voltunk, hogy eddig nem rendeltünk, de most, csak most, még nagyobb veszteség nélkül kijavíthatjuk a hibánkat. Csupa öröm, boldogság, és pozitív életünk lesz hirtelen.
Igen, tudom, irónikus vagyok, és majd biztosan sokan szépen elmagyarázzák, mennyire is jók és hatékonyak ezek a weboldalak, hiszen mennyi-mennyi sok eladás történik itt, és különben is, én csak itt panaszkodom, mert nem is vagyok olyan ügyes. Hát, lehet. Azért annyit mindenképpen felhoznék mentségül, hogy én az első csoportba tartozom (aki soha nem volt tagja semmilyen MLM-nek, és nem is lesz), míg ha az ügyfelek a második csoportba tartoznak, akkor bizony valóban működik ez a módszer. Az persze más kérdés, hogy más módszer is működne, éppen csak ki sem lett próbálva, nemigaz?
A másik szemléletmód is irányított, persze. És befolyásol. De ugyanakkor igyekszik két dolgot betartani: az információkat gyorsan meg lehessen találni és mindenki a saját érdeklődési köre mentén haladjon.
Ha nekem egy cím kell, akkor azt megtaláljam. Ha a referenciák érdekelnek, akkor azt is. Vagy ha az érdekel, mennyibe kerül a kínált termék, akkor azt találjam meg gyorsan. A menürendszer, az áttekinthető, nem kutyanyelv oldalak megadják a választás és gondolkodás szabadságát. Nincs olyan érzésem, hogy rám akarnak valamit eröltetni.
Ugyanakkor valóban igaz, hogy a kevésbé edukált felhasználó számára a menürendszer olyan, hogy eltévedhet benne. És az is lehet, mégsem találja meg azt, amit keres. A webes ergonómia feladata (többek közt), hogy ez ne így legyen.
Ha valaki eljutott ideáig az olvasásban, akkor már gondolom kitalálta, én mit javaslok: nem javaslom a kutyanyelvet, hanem javaslom a jól megtervezett menürendszeres weboldalt. Ennek egyik fontos oka az, hogy a mai napig az internetet a társadalom magasabban kvalifikált szegmense használja, vagyis lefordítva: aki képes használni egy számítógépet, az vélhetőleg képes lesz megtalálni egy weboldalon információkat, ha azok nincsenek eldugva.
Ezért a későbbiekben nem is foglalkoznék a kutyanyelves weboldallal, maradok a menürendszeresnél.
Utolsó kommentek