Érzelmektől mentesek
Ne tanítsatok szeretni!
Mindenfélét hazudók
Ne tanítsatok igazat mondani!

Az egyik dolog, amiben talán máshogy működök, mint az "iparági átlag", az érzelmeim felvállalása, sőt, felhasználása. Vagyis nem szégyen az, ha valami nem tetszik, ha valami zavar, vagy ha valami blődségre az ember kifakad.

Nem szégyen, de mégsem merik ezt sokan felvállalni, mert mi van akkor, ha a kedves ügyfél megsértődik, mi van akkor, ha emiatt elveszítünk egy üzletet. És valóban, ez kellemetlen velejárója lehet az ilyen viselkedésnek, hiszen az ügyfél is ahhoz van szokva, azt mondják neki, amit hallani szeretne.

Másrészt viszont a reklám érzelmek nélkül szart sem ér. A hazai reklám-középszerűség, a lagymatag, semmilyen kreativitás egyik oka, hogy nem merünk érzelmeket kiváltani. Mert ahol érzelmek vannak, ott bizony oldalak is vannak: van akinek tetszik, és van akinek nem. Nehéz felvállalni, hogy van olyan csoportja a fogyasztóknak, akiknek nem tetszik az, amit éppen csinálunk.

Az ügynökségi para befigyel: ha a fogyasztók egy csoportja panaszkodik, akkor az ügyfél elégedetlen lehet, akkor elveheti a melót, és akkor jajjnekem, repülök! Védeni kell a seggünket, csináljuk csak a megszokott, érzelemmentes kommunikációt, jó lesz az nekünk, legfeljebb majd nem nyerünk nemzetközi reklámdíjakat.

Nade most szívás van a láthatáron: itt van az internet a maga webkettes, közösségi kommunikációjával, és ez a dolog meg pont az érzelmektől működik! Vagyis attól működne. A véleményektől. A vitáktól. A veszekedéstől, a nagy összeborulástól, a féligazságok kiderülésétől, a meggyőzéstől és az ellenállástól. Olyan dolgoktól, amikhez egész egyszerűen már nem értünk.

Kineveltük magunkból, mert az ügyfélnek ez esetleg nem tetszik, és akkor nem lesz meg az éves terv, és jajjnekem, repülök!

Így aztán ne is csodálkozzunk, hogy az amatőröknek milyen jól megy a webkettes kommunikáció, miközben a felkent professzionális tudással rendelkező nagyok csak bukdácsolni tudnak. Bele van ez kódolva a mostani rendszerben.

A kicsiknek nincs vesztenivalójuk. Egy kisvállalkozás vagy főleg egy mikrovállalkozás teljesen más döntési helyzetben van, mint egy multi. És nézzük meg: a sikeres blogok, a sikeres közösségi megoldások nem a nagyok játszótere. Ez a fajta kommunikáció nekik egyelőre nem működik.

Bátorság, az kellene. Meg olyan tökös accountok, akik végigvernek egy-egy meghökkentő, érzelmeket kiváltó ötletet. Hát, szkeptikus vagyok. Sok változást nem várok ezen a téren...