Az én házam az én váram, de vajon mennyire az én domainem az a név, ami hasonlít a nevemhez (vagy szolgáltatás, rand nevemhez)? A válasz erre jellemzően "attól függ". Elvileg a hazai domain szabályozás elég pontosan megmondja, mikor lehet valakitől elvitatni egy nevet, vagy mikor lehet valakinek megtiltani, hogy bejegyezzen egy domain nevet.

A gyakorlat az, hogy sok cég csak akkor kezd el kapkodni, amikor már rég bejegyezték a problémás domaint. Márpedig elperelni kicsit nehezebb (főleg, ha már megy rajta valami oldal), mint a bejegyzést megállítani.

Értem én, hogy nem egyszerű dolog figyelni a várólistát. Ezért is jó az, hogy van egy kedves kis megoldása erre a kirowski-nak: a Domainriadó. Tessék szépen használni, és követni, ki akar belenyúlni a nevünkbe.

Na és ha találunk valamit? Akkor lehet fordulni az illetékes testülethez, panaszkodni. De jól gondoljuk meg, mire (kire) panaszkodunk! Ugyanis önmagában az, ha egy hasonló név kell valakinek, nem segít nekünk. Hogy mennyire nem, arra jó példa a Sanoma esete.

Ámokfutás? Vesszőfutás? Franc se tudja, de tény, a Sanoma előszeretettel esik neki az olyan domaineknek, amiben benne van valamelyik brand-jük. Pl. ha valaki akármilyen 'lap'-ot akar bejegyezni, vagy a baba-mama szókapcsolattal élne, esetleg valamiért 'start'-olni akarna, akkor könnyen belefuthat a Sanoma tiltakozásába. Igaz, érdemes ellenállni nekik, úgy tűnik, a kezdeti sikereket követően mostanában elbuknak minden ilyen eljárást.

Figyeljük tehát a domaineket, de ne akarjunk erőből mindent lesöpörni. Egyelőre úgy tűnik a józan ész és nem az egyéb érdekek igazgatnak.