...vagyis túl vagyok egy hét nyaraláson, amit sikerült egy olyan helyen megtennem, amiről nem is gondoltam, hogy földi halandó számára elérhető.

Ez a hely egy észak-afrikai arab ország, Tunézia. Vagyis kellően vaskos előítéletekkel lehet rendelkezni: kosz, zaj, hasmenés, más kultúra, ilyesmi. Villogó piros lámpa, hogy veszélyes is lehet. Ráadásul az embert biztosan le fogják nyúlni, különben is utazási irodán keresztül kell menni, az tönkre is mehet... soroljam? Ha valaki idegeskedni akarna nyaralás helyett, nagyon könnyen meg tudná tenni, na.

Ehhez képest vettünk a pénzünkért egy hét nyugalmat és egy hét figyelmet. Egy hét tanulmányi kirándulást arról, mit is jelent az ügyfélközpontúság a gyakorlatban.

Először is az alap ellátás: ha azt hirdetik meg, hogy all inclusive, akkor az azt jelenti. Nincs meglepetés: tényleg mindent tartalmaz az ár, az összes éttermet, bárt, kávézót a szállodában (és a hozzá kapcsolódó tengerparton), a nap 24 órájában. Ami esetleg kimarad (pl. hajó bérlés), arról egyértelmű tájékoztatást adnak már az első pillanatban. Mindehhez az az érzés, hogy tényleg vannak és tényleg elérhetőek a dolgok, vagyis nincs széttárt kar, hogy elfogyott, hogy nincs.

Aztán a segítség: bár mi nem beszélünk se franciául, se arabul, de mégis meg tudjuk érteni, mit akarnak, és meg tudják érteni, mit akarunk. Mert érdeli, tényleg érdekli a személyzetet a problémám, és ha megoldható egy fél perc odafigyeléssel, akkor megoldják. Több esetben jártam úgy, hogy a délelőt kért internet kódom közben lejárt, mire használtam volna. Jeleztem a portán, és fél perc alatt megvolt a másik, mindenféle papirozás, fontoskodás nélkül. Egyébként is ez a jellemző: nem akadályokat és problémákat láttam egy hétig, hanem megoldásokat. Az apróságokban is.

Végül a hozzáállás: mindenki mosolyog, még az is, akinek szar melója van. A londiner, a takarító, a pincér, az animátor (akik 3-4 nyelven beszéltek). Ja, a pincérek: poénkodtak, játszottak a gyerekekkel. Amikor a 4 éves lányomban majdnem felbukott, akkor rámosolygott, megsimogatta, és kikerülte. Semmi kommentár, semmi megjegyzés. Aztán meg hoztak némi virágokat az asztalra, mert az úgy szép.

Tudom, hogy mindenzt a pénzemért kapom, és azért videlkednek így, mert fizetek. Tudom, hogy az a kevés aprópénz, amit borravalónak adogattam néha, sokat segített. De könyörgöm, idehaza is fizetek midnenért, idehaza is adok az étteremben jutalékot, mégse kapok még csak hasonló hozzállást sem!

Van itt mit tanulnunk ügyfélkapcsolatból, no. Mert volt egy hetem Afrikában, Tunéziában, amiről szinte csak szép emlékek maradtak, és ráadásként olyanok, hogy tudom, vissza fogok menni. Akár már jövőre is.

Mert jól éreztem magam, és végül is ezért mentem oda. Hát nem egyszerű?