Mindent összekutyulunk. Nem állítom, hogy ok nélkül és csak öncélúan, de akkor is. Látunk egy szabad felületet, találunk egy újabb kommunikációs eszközt, és máris azon agyalunk, hogyan lehet ebből pénzt csinálni, hogyan lehet ezt reklámra használni.

A megszokott reklámmegjelenések mellett az a "kreatív médiahasználat", amikor megkeressük a leg eszementebb felületeket, és azon is hirdetünk. Az internet fokozottan képes ilyen megoldásokra, hiszen egy-egy új szolgáltatás mindenhonnan látszik, és ha nem is használják sokan, de a marketingesek úgyis hamar meg fogják találni.

És be fogjuk piszkítani, bizony! Mert a reklám a legtöbb ember számára szemét. Olyan kommunikáció, ami zaj, ami haszontalan. Persze nem mindenkinek, de ha már egy kis holtszórás is van, akkor már azzá válik.

Könnyű azt mondani, hogy mi, marketingesek tehetünk erről. Kéznél vagyunk, mi találjuk ki ezeket a zavaró izéket, ráadásul mi leszünk ettől kőgazdagok (persze annyira sajnos nem, de most ha ezt elkezdeném magyarázni, gyorsan körberöhögnének, úgyse hinné el senki). De én azt gondolom, hogy bátran átháríthatom legalább egy részét a felelősségnek másra. No persze ez a más is azért kéznél van: ez a más a fogyasztó. Akiknek a reklám szól.

Utáljuk a spameket, igaz? Töröljük, szűrjük, átkozzuk, feljelentünk miatta. Mégis jön, napi több száz is. Vajon miért? Mert az a hobbija néhány szerencsétlennek, hogy ezzel játszik, és nem mással? Dehogy! Egy komoly spamküldő hálózat létrehozása (címek, zombi gépek, szoftverek stb.) nem kevés munkába kerülnek. Ezt csak akkor éri meg megcsinálni, ha van haszna!

A spamek jönnek, ebből pedig egyenesen következik, hogy azért jönnek, mert megéri. Mert van egy csomó internetező, aki spam alapján vásárol. Igaz, kicsi százalék, DE VAN. Addig lesz spam, amíg megéri.

Addig lesz reklám, amíg megéri. Akkor terjed el egy kreatív felület, amikor bejön egy-két próbálkozás. Hát használnánk a Twittert reklámra, ha nem érné meg? Vennénk bannereket, ha nem hozna hasznot?

Ugye, hogy nem. Hát ezért. Mert mindent összekutyulunk. Mert ebből élünk.