Lassan azért kiderül, hogy a web 2.0-nak nevezett "moder internet", vagyis a közösségi szolgáltatások által határolt időszak mégsem annyira aranybánya a marketingnek.

Egészen pontosan: a hagyományos marketingnek. Ugyanis a hagyományos marketing egyirányú valami. A közlésre épül: én elmondom neked, hogy mi a tuti, és te szépen elmész a boltba és megveszed. Nincs másról szó, kérem! (Persze, AIDA modell, haha. Körbe kell csak nézni, kézicsókolom!)

Ezzel szemben a web2-ben a marketing: kommunikáció, de nem egyoldalú! Azt akartam írni, hogy kétoldalú, de még az sem. Mondok is egy példát.

Ha egy webkettes eszközben egy brand állít valamit (Megjelent az új Krokijálü! Sokkal jobb, mint a régi, ezt kell megvenni!), akkor arra nemcsak ő kaphat választ. Egészen pontosan egyáltalán nem biztos, hogy kap választ, de a közösségben lévő emberek elkezdhetnek róla beszélgetni. Esetleg valamit visszaszólnak. Talán.

Naésakkor kiszabadul a palackból a szellem, az üzenet már valahol egészen máshol jár. Ha a kommunikátor nem követi az eseményeket, úgylehet észre sem veszi, hogy például már rég arról van szó, milyen baromság már ez Krokijálü, ki volt az a hülye aki kitalálta, és de gáz már ez!

Éppen ezért a webkettőben nem lehet csak úgy üzeneteket belelődözi a térbe. Előbb ki kell alakítani valamilyen kommunikációt. Beszélgetni kell az emberekkel. És itt még közel nem reklámozunk semmit, itt még nagyon nem állítunk magunkról semmi jót. Aztán, ha kialakul valamilyen épeszű tér körülöttünk, na akkor majd lehet óvatosan megjelenni némi brand üzenettel is. És akkor talán bevonnak minket is a saját márkánk fikázásába.

Jó esetben.