Mindennapos kommunikációs megoldás, hogy a kínos dolgokat elhallgatják azok, akiket kérdeznek erről. Legyen szó kormányzati szervről, állami cégről de akár egy multiról, rendre képesek hazudni. Nem igazán ügyesen, és nem is csak akkor, amikor tutibiztosan nem derül ki, hanem reflexből.

Végülis jellemzően az ügyvédek is azt mondják, hogy ha kérdeznek valamiről, akkor nem kell emlékezni rá. Mert hülyének lenni szabad.

Mondjuk hazudni nem annyira szabad, de ha összefüggően és minden érintett ugyanazt hazudja, akkor elég nehéz kideríteni az igazságot.

De vannak esetek, amikor egész egyszerűen csak kommunikációs okokból nem mondanak igazat a céget, szervezetek, hivatalok. Mert egyszerűbb azt mondani valamiről, hogy nem történt meg, de ha mégis megtörtént, akkor nem tudtunk róla, de ha mégis tudtunk róla, akkor sem a mi hibánk, de ha mégis a mi hibánk, akkor is mi köze van ehhez bárkinek is?

Az ilyen "hivatalos" kommunikációban legalább annyira megdöbbentő és eszement ötletnek tűnik az igazmondás, mintha a reklámoktól várnánk el, hogy az igazat, és csakis az igazat mondják. Pedig.

Pedig az igazmondásnak van egy olyan következménye, amit úgy hívunk: hitelesség. Mert nem az a nagyobb baj, ha valamit elcseszünk. Van ilyen, sőt, aki dolgozik, az szinte biztos, hogy valamit el fog cseszni. A nagyobb baj az, ha ezt nem ismerjük el. Ebből ugyanis hír van.

Clintont nem azért akarták lemondatni, mert Monica leszopta. Egy elnök bátran megcsalhatja a feleségét, az nem törvénytelen, az csak erkölcstelen. Azért indult ellene eljárás, mert azt mondta, nem volt "sex". Vagyis hazudott. Jó nagyot zuhant a népszerűsége is.

De hazai példa lehet Gyurcsány esete is. Őt is hazugságon kapták, hiszen zárt körben elmondta az igazat, míg a nyilvánosság előtt erre nem volt képes. Kiderült, és így olyan szintű erkölcsi válságba került, hogy az rányomja a bélyegét a mai napig a belpolitikánkra. (És a szóhasználatunkra is, naná.)

Érdemes volt? Rövid távon biztosan, de hosszú távon nem igazán. De míg egy Clinton vagy egy Gyurcsány azért ezt túléli, egy nagyobb cég számára egy ilyen "akció" nettó veszteség. Az pedig akár a bukását is jelentheti.

Szerintem nem éri meg hazudni, sokkal jobb a nyílt kommunikáció és a transzparens működés. Igaz, profi módon kell csinálni, de hosszú távon sokkal többet ér.

Hogy miért? Mert ez kell a hitelességhez.

Egy hiteles cég pedig: bizalom. A bizalom pedig pénz. Profit.

Hazudni tehát bűn. És egyben veszteség is.

E havi témám az üzleti kommunikáció az interneten.