Sosem szerettem azokat a feladatokat, amiket az "átlagnak" csinálnak. Az átlagot valahogy mindenki lenézi, egyszerűnek tartja. Az átlag olyan átlagos...
"Kedvenceim" voltak azok a feladatok, amiknek bár volt egyszerű megoldása, de mindig volt olyan más megoldás, ami nem is ugyanaz volt - de feltételezett valami többlettudást. Tipikusan ilyenek voltak a kakukktojás feladatok. A melyik a kakukktojás? kérdésre volt, hogy olyan választ tudtam adni, hogy a felsoroltak közül melyik miért kakukktojás? Vagyis bármely válasz jó válasz volt, és mégis, csak egyet, a készítő logikáját fogadták el.
Ilyenkor az ember érzi, valami sántít. Persze a szocializmusban az természetes volt, hogy az eltérőt kicsinálták. Legyél kicsit magas, levágták a fejed. Legyél kicsit más, és belekényszerítettek a sémába. És úgy tűnik, annyira jól sikerült ott szocializálódni, hogy ez rányomja a bélyegét a mai napig az életünkre.
Sofokles ír a legutóbbi hetek reklámjairól, és nagyon egyet tudok vele érteni. Amikor megláttam az iszonyú Vodafone iszonyú reklámját az Index.hu-n, úgy éreztem, hogy elbujdosok. Bezárom a blogot, azt mondom, van egy ikertestvérem, ő a reklámos, én meg a sokkal megbecsültebb takarításból élek, annak legalább van valami társadalmi hasznossága.
Aztán végül mégse tettem, szerencsére nem nagyon dolgozom multiknak, a kis- és középvállalkozási szektorban meg sokkal nehezebb az ilyen szarokat végigverni, hiszen elsősorban az üzleti eredmény számít, és nem a megrendelők elijesztése valamilyen ködös elképzelés szerint.
Mert ezek a reklámok bizony arra építenek, hogy az emberek egyszerűek, mint az ék. Hogy ezt megeszik. Jó lesz ez nekik. És milyen vicces már, hogy hol az a kurva menyasszony, aki pont ott a képről hiányzik, hát nem??????????????
Utolsó kommentek