Nemcsak tudom a tutit, de meg is mondom! Naná, hogy nekem van igazam!
Ismerős? Tipikus cégvezetői hozzáállás. Kedvencem az a fajta megmondós, aki nemcsak a beosztottainak, hanem az ügyfeleinek is jól megmondja a tutit, és ezt el is várja a cég külső kommunikációjától.
Persze ez a legtöbbször nem direkt eszközökkel történik. Nem a főnöki kommüniké megy ki sajtóközleménybe, ezt kicsit emésztgeti, formázgatja a píár részleg (ha van) vagy az aktuális szerencsétlen, akinek ez lett kiosztva.
Aki ilyen kultúrájú cégben nő fel, annak biztosan teljesen idegen az interneten mára elterjedt kommunikáció. A webkettő pedig direkt kicseszés is, hiszen pont a teljes ellentéte ennek a stílusnak!
Most persze lehet azt mondani, mindez csak elvi fejtegetés, ilyen cég nincs is, manapság már pontosan tudja mindenki, hogy partnernek kell nézni a másikat. Valóban?
Mutatok pár példát arra, milyen az, amikor arrogáns cégvezetői diktátum futhatott végig a kommunikációs láncon. Íme egy mai kedvencem:
a hétfőn küldött anyag kommunikálásával kapcsolatban félreértés történt.
Vagyis: kopjatok le, nyugi, nem érünk rátok!
Vagy itt van a Ringier-nek a most kiadott közleménye. Öröm olvasni, ahogy átüt a sértettség és a management véleménye a másik félről: hát nem tudjátok, hogy mi vagyunk a példányszám és nézettség királyok?
De ugyanezt a stílust sok más anyagban is tapasztalom. Ezek a cégek jellemzően évek, évtizedek alatt azt a taktikát választották, hogy jobb erőből kommunikálni, mint őszintén. Jobb megmondani a tutit, mint hagyni, hogy a másik fél (a befogadó) maga alakítsa ki a véleményét.
Persze olyan tökéletesen megy nekik mindez, hogy észre se veszik, hogy ez mára nem működik. Mitől is látnák? Reménytelenül messze vannak attól a valóságtól, ami a párbeszédre és partnerségre épülő céges kommunikáció. Nem is vesszük őket igazán komolyan. Nevetünk egyet, és elkönyveljük: megint hülyének akartatok nézni...
Utolsó kommentek