Az átkosban, ahogy a Kádár-rendszert hívjuk páran, volt ez a fogalom: fizetett forradalmár. Ők voltak azok a mozgalmi emberek, akik fizetést kaptak ezért. Párt tisztségviselők, KISZ-esek, ilyesmi. Aparátcsíkok.
Ők voltak a rendszer kitartottjai leginkább, hiszen semmi más dolguk nem volt, mint a rendszert népszerűsíteni, hirdetni, terjeszteni az eszmét. Ők voltak a "vállalati evangelisták".
Aztán amikor úgy a kilencvenes évek közepén rádióztam, akkor tűnt fel, hogy ha csinálunk egy nyereményjátékot, arra mindig van jelentkező. Van ugyanis 10-20 olyan hallgatónk, akik állandóan a rádió előtt ülnek élesre töltött telefonnal, és várják, hogy játszhassanak. Pár nap után a csengetésről megismertük őket...
Persze jó volt ez, hiszen a rádiós játékkal tutira mentünk, tudtuk mutatni a hirdetőnek, nézze meg, mekkora az érdeklődés. A hirdető ugyanis már nem látta, hogy ez a nagy pörgés hány ember műve.
Most, hogy a közösségi tartalmak, a közösségi média ilyen nagy publicitást kapott, újra eszembe jutottak a fentiek. Nézegetve a céges rajongói oldalakat kezdett kialakulni bennem a kép: a fizetett forradalmár nem vész el, csak átalakul.
Mert azért nem árt, ha tudjuk: a különböző fórumok hozzászólói között is van sok bértollnok, akik jellemzően valamilyen párt által finanszírozott módon mondják el a "véleményüket".
És most itt vannak Facebook és iwiw csoportok, íme az újabb közösségi tér. És kik a rajongók? Természetesen vannak "igazi" rajongók is, de nem az összes! Rajtuk kívül még minimum két csoport van.
Az egyik az önkéntes hirdetők csoportja. Ők azok az élősködők, akik ott vannak minden kilóméterkőnél, és valami kamu hozzászólással nyomják a blogjukat vagy céges weboldalukat.
A másik csoport pedig a fizetett forradalmárok: az SMO kampányt szervező ügynökség beépített emberei, akiket könnyű megismerni arról, hogy a lehetséges 20 hozzászólási helyből 10-15-nél ott vannak. Feladatuk a tömeghatás keltése, annak a mutatása, hogy ez valóban érdekes téma, itt vannak vélemények.
És ezt nem feltétlenül a hirdetők felé kell mutatni, hanem a valódi rajongók, érdeklődők felé. Sokkal nagyobb valószínűséggel szólnak hozzá már nem szűz témához, és hamarabb kapcsolódnak egy láthatóan nem halott csoporthoz.
És nem is kell, hogy sokan legyenek. Még a rádiózásnál említett, vagy a fórumozásnál tapasztaltnál is kevesebb ember elég. 3-4 ilyen forradalmár, fejenként 3-4 regisztrációval elég szép zajt tud generálni.
Amikor tehát azt nézzük, mennyire sikeres egy SMO kampány, akkor ezt vegyük figyelembe! Kellően sok rajongó esetén persze a nem valós rajongók száma elenyésző. De ha nincs annyira sok rajongó, akkor azért legyünk résnél, és nézzünk a puszta számok, a statisztikák mögé.
Utolsó kommentek