Vannak rossz napok. Te hogyan éled túl? Már reggel tudtam, hogy ez nem az én napom, de aztán erre kb. minden rájátszott. Szóval nem lehetett volna sokkal rosszabb, még direkt se.

Ilyenkor az a legrosszabb, hogy közben úgy kell viselkedni, mintha minden rendben menne. Nem engedhetem meg azt a luxust, hogy mindenre rányomja a bélyegét az a pár negatívum, amibe beleszaladok. Vagyis mégcsak bosszankodni se nagyon szabad, hiába történnek nem jó dolgok.

A mai nap nagy tanulsága például, hogy kampányt leállítani legalább annyira bonyolult dolog, mint elindítani. Sőt, sok olyan kérdés is felmerül, ami nem szokványos, így valójában kicsit talán nehezebb dolog is. Nem beszélve arról, hogy tervezni, indítani az valahogy egyfajta alkotás, míg leállítani - mégha az ügyfél határozott kérésére történik is, és az okok rajtunk kívül állóak - sokkal lélekölőbb.

Ráadásul olyan költségekkel jár egy ilyen leállítás, mintha az ember a befektetési biztosítását akarná idő előtt felfüggeszteni: nemhogy hasznot nem realizálsz, de még a pénzedet sem kapod vissza, amit beleraktál. Vagyis néhány olyanért is fizetsz, ami le se futott. Hiszen megrendelted. És akkor itt ezer köszönet azoktól, akik nem büntetik a hirdetőjüket ilyen esetben. Tényleg.

Szóval, mikor máskor történjen ilyen, mint hétfőn, nem igaz?